Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

nyájasan mosolyognak piros arczáikkal, hogy az ember még egy kis fiókkholera árán sem bír - ellenállni a kísértésnek, hogy velők ajkait érintkezésbe tegye. Hát még dinnyeéréskor! Egész Himalayák közé vannak ilyenkor temetkezve a kofák, gömbölyű", sötétzöld görög, illatos turkesztán, törpe leveses hógömb, mind külön-külön raktárra halmazva, mint háború idején a jól rendezett ágyúgolyók,..." - ahogy írták munkájukat ismertetve a múlt század végéa

4 A főváros körzetében, a friss terményekkel történő ellátás érdekében a XIX. század második felében jelentős kofahajózás alakult ki. Duna-mente községeiből, Újpest, Dunakeszi, Szentendre, Tótfalu, Megyer, Vác, Ercsi, Adony, Csepel, Soroksár stb. gyümölcs és zöldségtermelő, valamint kenyérsütő lakói naponta leginkább alkonyat felé rakták be terményeiket. Eladás után, úton visszafelé magukat fogták be hajóvontatónak. Az 1870-es évektől a Dunagőzhajózási Társaság a főváros élelmiszerellátása érdekében kofahajókat indított

50 Híresek voltak a váci kofák is a XIX. század végén. Gyümölcsérés idején taligásokkal bejárták a környező gyümölcstermesztő falvakat /Rád, Penc, Kosd, Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Diósjenő/ és onnan Vácra és Pestre fuvarozták a terményt. A Börzsöny falvainak gyümölcsét dömösi, marosi, dunabogdányi és tahibeli kereskedők vásárolták fel, akik aztán pesti kofáknak adták azt tovább. 1 Az erőszakos, rámenős zöldséges kofák visszaszorítására Pécsen 1846-ban 52 kísérletet tettek, de nem sok sikerrel. Kolozsváron az élelmes kofák már a város határán, a vámháznál vették meg a termelőktől, falusi szekeresektől a másnap kiárusítandó terményeket Ők foglalkoztak a nagy mennyiség kicsiben történő darusításával. 1870-ben itt a belvárosban 2 gyümölcs- és 3 zöldségárust a külvárosban pedig 81 gyümölcsárust és 41 zöldségárust kofát írtak össze.

53 A nagykőrösi kofák élelmességét jelzi, az, hogy hatalmas számuk szállította a Tiszántúlra, a különféle gyümölcsöket gabonáért cserélve, és a fővárosban pénzt szereztek ezért. Az ügyes kereskedői szellemet és a piacorientált viselkedést mutatja ez az adat is. De az is, hogy az öntöző zöldségkertészek inkább a kofáknak, a száraz kertészek 12. Kertészeti terményt árusító kofa a kecskeméti piacon, 1930-as évek, Gönyey S., 77.051, A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből