Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

pedig inkább a nagykereskedőknek adták el árúikat. A Duna-Tisza közén a kertészeti termények értékesítésében a közvetítő kiskereskedők, a kofák népes tábora zömmel a parasztság, a szállító és exportáló nagykereskedők pedig inkább a zsidóság soraiból kerültek ki, ők tartották kézben az exportot. ÖSSZEGZÉS A kertészeti terményekkel történő árucserét és kereskedelmet, főleg a szakosodott terményvásárt a táji munkamegosztásból és a termelőkultúra specializálódásából eredő legmagasabb fokú tevékenységnek tartom. A kevésbé lédúsos, nagyobb távolságra szállítható gyümölcsök /alma, körte/ és zöldségek /káposzta, hagyma, dinnye/ már korábban is, de a finomabb, sérülékenyebb kertészeti termények /paradicsom, paprika, uborka, őszi- és kajszibarack, meggy, cseresznye/csak az intenzív, belterjes termeléssel jelentek meg a terménypiacon a XIX. század második felében. Ehhez a szállítás korszerűsítése mellett hozzájárult a városok fejlődése és lakosságának növekvő igénye is. A kertészeti terményvásárok, a forgalom állandósága eUenére az agrártermelésben bekövetkezett stniktúrális változásokat jelzik és mutatják. Ez a változás a vásárokban az áruválaszték búvülésében és a mennyiségi növekedés mellett a minőségi árúra törekvésben mutatkozott meg. A kertészeti terményvásárok két fő típusán belül, négy altípust különböztettem meg: A régi, első típusú kertészeti terményvásárt - A tájegységek vásárai alkalmával rendezett, kialakult kertészeti terményvásárt. - Az extenzíven termelt nagy mennyiségű kertészeti termények vásárát. Az új típusú intenzív árútermelő nyári - nyárvégi kertészeti terményvásárt - A polgárosodó és a lakosságszámban növekvő, gyarapodó nagyvásárok kertészeti terményvásárát. - Az alföldi mezővárosok XIX. századvégi - XX. századeleji szakosodott, intenzív kertészeti vásárát A XIX. század során a kertészeti termények vásári értékesítési iránya megváltozott. A század közepéig a Tiszán-Maroson, a Dunán és mellékfolyóikon a peremterületekről szállított kertészeti termények az ország belseje, központja felé irányultak, a XIX. század végén az intenzív, belterjes, árutermelő tanyák bekapcsolásával az áruk értékesítési útja, az ország közepéből a peremterületeken keresztül külföldre mutatott, exportállásra, Olaszország, Ausztria, és Németország irányában. Ennek a tendenciának a kialakításában az egykori nagyhatárú Duna-Tisza közi mezővárosoknak és a tanyavilágnak volt óriási szerepe. Magyarország gyümölcsexportjának 1/6 -át pl. az első vüágháború előtt a kecskeméti tanyavüág adta.

55 A nagyarányú és sokrétű kertészeti növénytermesztés és terményvásár típusok az 1920-as évek közepére már hivatlosan is felkeltették és felvetették egy szervezett