Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

FEHÉR GYÖRGY: Tendenciák a magyar mezőgazdaság műszaki fejlődésében. Egyezések és eltérések a fejlett ipari országoktól (1848-1914)

2/ Munkagépként használt erőgépek (gőz- és motoreke); 3/ Traktorok, amelyek más gépek és eszközök meghajtására, emellett munkagépként és szállító eszközként is hasznosíthatók. 1/ A mezőgazdaságot elsőként az ipari forradalom találmánya a gőzgép hódította meg. Elterjedésük a cséplőgépek gőzerejű meghajtása révén vált általánossá. A mezőgazdaság gépesítésében úttörő szerepet játszó Angliában az 1840-es évektől a lincolni Clayton és Shuttleworth cég gyártotta erre a célra a legmegbízhatóbb lokomotívokat és lokomobilokat, és itt fejlesztették ki az új erőforráshoz illeszkedő cséplőgépeket is. A járgány meghajtású cséplőgépekkel ugyanis lényegesen kisebb fordulatszámot lehetett elérni, mint a gőz- és a motoros erővel működtetett típusokkal. Tehát a korábbinál sokkal nagyobb teljesítményre, és minőségileg jobb munkavégzésre (pl. magtisztítás és magosztályozás) képes cséplőgépek kialakítására és tömeges gyártására nyílott lehetőség. A Magyarországon működő első gőzcséplő garnitúrát is Lincolnban szerelték össze, és ezt vásárolta meg az 1850-es évek elején FEHÉR József (Torontál m.) ma: Becej (Jugoszlávia) birtokos. Kezdetben az országba került gépek mindegyike külföldi gyártmányú volt, a 60-as évek után azonban a hazai gépgyárak (M.kir. Államvasutak Gépgyára, Schlick és Nicholson, Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Hofherr-Schrantz) is megkezdték a gőzcséplő garnitúrák gyártását és a 80-as évektől ezek színvonala már felvette a versenyt a külföldi gyárak termékeivel. A mindvégig meglevő importnak és az egyre bővülő belső gyártókapacitásnak köszönhetően nőtt a mezőgazdaságban dolgozó gépek száma. Az 1870-es évek elején Magyarországon (Horvátországgal és Erdéllyel együtt) még csupán 2416 cséplőgarnitúrát tartottak nyilván, az 1895. évi adatok szerint számuk elérte a 9509-et, és 1915-ből már 19920 gépről van tudomásunk. Ebben az esztendőben a gépállomány 26,9 %-a gőzcséplőgép volt, amellyel a gabona 37,3 %-ából nyerték ki a szemet. Az e területen végbement dinamikus fejlődést bizonyítja a robbanómotorral hajtott cséplőgarnitúrák számának gyors ütemű emelkedése. Erre vonatkozóan az 1895-ös statisztikából még nem, de az 1915. évi összeírásból már rendelkezünk adatokkal. Ezek szerint ekkor (a magyar birodalomban) 8835 motoros cséplőgépet tartottak nyüván, ez a mennyiség a gépállomány 12 %-át jelentette, és vele csépelték ki a gabona majdnem 27 %-át. Tehát az 1915-ben a megtermelt gabona 64 %-átakorszak élenjáró technikáját képviselő gőz- és motoros erővel hajtott gépekkel csépelték ki. Ha azonban az ország cséplőgépállományának összetételét a horvátországi és az erdélyi adatok nélkül vizsgáljuk, az így kialakult állapot még kedvezőbbnek mondható. Az 1915. évi adatok ugyanis 18892 gőz-, 7459 motoros- és 33936 járgányos cséplőgépet tartottak nyüván. Ekkor a gabonafélék 72 %-át gőz- és 13 %-át motoros erővel csépelték ki, azaz Magyarország fentiekben meghatározott részében a megtermelt gabona 85 %-ának cséplésénél már ezt a legmodernebb technikát alkalmazó eljárást részesítették előnyben