Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977 (Budapest, 1978)

Mártha Zsuzsanna: A libamáj a magyar gazdaságtörténetben

Hosszú ideig rontotta a libamájtermelés gazdaságosságát, hogy az élő hízott lúd felvásárlási árának megállapításakor a libamájtermelés tetemes takarmányköltségét nem értékelték kellően. Ebben a tekintetben az 1967-ben bevezetett májpremizálás sem hozott kielégítő eredményt; a bontásra került ludak májának átlagsúlya változatlanul alacsony maradt a baromfifeldolgozó üzemekben. Ilyen körülmények között ráfizetéses lett a libahizlalás, és tovább csökkent a felvásárolt ludak mennyisége. Csak az 1968. január 1-én kezdődött új gazdaságirányítási rendszerben alkalmazott új felvásárlási feltételek hoztak előnyös változást. Azok már külön premizálták a májat, aminek hatására a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is fokozódott a májliba termelési kedv. 1967-ben a felvásárolt libák mennyiségének kereken 12 %-át, 1970-ben pedig már csaknem 65 %-át adták a termelőszövetkezetek,

12 7 mert az új gazdasági ösztönzők az addig inkább csak a háztáji gazdaságokban folytatott májliba hizlalást a nagyüzemekben szintén kifizetődővé tették.

128 Kitűnik ez abból is, hogy az 1970-es évek elején a tiszta jövedelem 1 kg pecsenyeliba-húsra vonatkoztatva 0,18 Ft, 1 kg májlibára vonatkoztatva ellenben 2,37 Ft volt.

129 A májliba előállítás most már kitűnő lehetőségekkel kecsegtette a hizlalókat. * * * A lúdtenyésztés népgazdasági jelentőségét nem annyira termékeinek hazai fogyasztása, mint inkább a libamájnak (és a tollnak) külkereskedelmi szerepe határozta és határozza meg.

130 Első adataink a nagyobb tételekben történt magyar libamájkivitelről az 1870. évből valók. Ekkor alapították az Első Osztrák—Magyar Libamáj Export Vállalatot felvásárlási és eladási telepekkel. Kezdetben Galgóczról pergamenpapírban, jég közé ágyazva, 15—20 kg-os ládákba csomagoltan szekéren vitték a szállítmányokat Lipótvárig, majd innen vonattal Bécsbe, Strasbourgba és Párizsba.

131 Egy 1884. évi forrás szerint kivitelünk libamájból nem volt lebecsülendő, bár hiányzott nálunk az olyan lúdfajta, amelynek mája hizlalással különlegesen nagyra nőtt volna. Ismertek egy bécsi kereskedőt, aki „ősszel leutazik Kecskemétre, ott marad a míg csak libamáj kapható, ki se mozdul a helyéből, a libamájat úgy hozzák neki helybe, a melyet megvásárol s tovább szállít Bécsbe, Berlinbe, Strassburgba, sőt Párizsba is!".

132 A századforduló előtt legjelentősebb hazai libamájkiviteli központok Érsekújvár, Galgócz—Lipótvár és Vágújhely, jelentősek voltak még Győr, Pápa és Szeged, középszerűek pedig Arad, Bazin, Lúgos, Mosón, Nagyszombat, Nagytapolcsány, Nyitra, Pozsony, Pöstyén, Szempc, Szered, Temesvár, Vác, Valkány stb.

133 127. Ballai A. - László L.-né 1972. 69. 128. Az 1976-ra érvényes szerződési feltételek szerint az 500,— Ft/kg-os prémiumot csak a 460 g feletti egyedi súlyú első osztályú májért, a 400,— Ft/kg-os prémiumot csak a 360—459 g-os egyedi súlyú másodosztályú májért, a 80,- Ft/kg-os prémiumot pedig csak a 260-359 g-os egyedi súlyú harmadosztályú májért fizetik ki a baromfifeldolgozó vállalatok (Czibufyás J. - Martin L. 1976. 37.). 129. Dimény I. 1973. 209., 211. 130. Egy 1972. évi adat szerint a lúdtermékek exportértéke a szarvasmarha termékek exportbevételének 20 %-át is meghaladta {Rácz L. GA 1972/1.). 131. 100 éves a magyar baromfiipar. BI 1970. 16. 132. Telkes S. 1884. 139., 145. 133. Telkes S. 1886. 309.