Technikatörténeti szemle 18. (1990-1991)

TANULMÁNYOK - Molnár László: Tárczy-Hornoch Antal professzor technikatörténeti munkássága

Jóval hosszabb a bányamérés eszközeinek fejlődéstörténetével foglalkozó németnyelvű tanulmánya (5). Ez a soproni egyetem bányászati és kohászati osztálya idegennyelvű közleményeiben jelent meg. A közlemények kiadását 1929-ben Tárczy-Hornoch Antal kezdeményezte (29 éves korában!) és első szerkesztője volt Cotel Ernő kohászprofesszorral együtt. Az 1949-ig folyamatosan kiadott periodika 17 kötete hat és félezer oldalával elismerést szerzett az alma mater magas színvonalú tudományos eredményeinek a határokon túl is. Elsősorban a bányamérés gyakorlati oldalát szolgálta, de számos történeti vonatkozása miatt mégis históriai művei közé sorolhatjuk a bányatérképezés egységesítéséről szóló cikkét (6). Ebben 400 évre tekint vissza, kiemelve, hogy Magyarországon már 1560 körül készítettek bányatérképeket. Az első írásbeli dokumentum n. Miksa király 1565. március 16-i leirata volt, mely ehendelte Besztercebányán a bányatérképek kötelező használatát. Rámutatott arra a nehézségre, melyet a bányák térképezésénél a térbeli kiterjedés ábrázolása jelentett a két dimenziójú rajzlapon. A gondot még fokozta, hogy a bányatérképeknél ugyanazon vízszintes vetületi pontnak a bánya különböző szintjein más és más pontok felelnek meg. Ismertette a cikk Svaiczer Gábor és Pech Antal érdemeit, melyeket a XLX. században szereztek a bányatérképezés tökéletesítésében. Visszapillantott az áüami földmérés 1853. évben megkezdett országos háromszögelésére, a vetületi rendszerek fejlődésére és a bányászati mérési hibahatárok fokozatos csökkentésére. Cikke második részében állást foglalt az átnézeti-, üzemi- és légvezetési térképek legcélszerűbb méretarányáról és a bányabeli létesítmények jelölésének módjáról. Ez utóbbi témában akkortájt a szakirodalomban heves viták folytak és több egységesítési javaslat látott napvüágot. Érdemes megjegyezni, hogy Tárczy-Hornoch Antal a véleményével ellentétesről mindig, mint „érdemes javaslatról" beszélt, a saját kifejtett nézetéről pedig így írt: „. . . elgondolásaim esetleg a tárgyalások alkalmával hasznosnak bizonyulnak" Az has stüusát tekintve különösen élvezetes a n. Nemzetközi Bányamérő Konferencián tartott megnyitó előadása (7). Az akkor már 72 éves professzor áttekintette a magyarországi bányamérés egészének fejlődését. Foglalkozott a bányatérképezés és ennek alapját képező műszerkészítés kezdeteivel és a hazai szakembereknek a munkába vitt szerepével. Ismertette az 1735-ben alapított sehneci bányaiskola tantervének a bányamérés oktatására vonatkozó részét, az akadémia tanárainak és a gyakorlatban munkálkodó mérnököknek a hazai bányamérés továbbfejlesztésében kifejtett tevékenységét. Időrendben utolsó cikke 1976-ban német nyelven jelent meg és összefoglalta Selmec, Leoben, Sopron és Miskolc bányászati akadémiáinak, főiskoláinak, majd egyetemeinek tevékenységét a bányamérési tudományokban (8). A geofizika fejlődéstörténetét egy szép kiállítású könyvben, ihusztris szerzőtársak írásaival övezett cikkben mutatta be (9). Világos, egyszerű rajzokban, ismeretterjesztő stílusban írta le Agricola korától napjainkig a geofizika jelentőségét a „mélység meghódításában". A soproni bányamérnöki kar éber figyelemmel kísérte az alkalmazott geofizika fejlődését és Tárczy-Hornoch Antal javaslatára már 1932-ben felvette tanrendjébe a bányászati kutatómérések anyagát, majd 1947-ben bevezette a bányakutató mérnökök külön képzését. A geofizikai módszereknek