Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince–P. Nagy Sándor: A magyar reformkor vegyészete és vegyipara
szállították a gázt a színházba, ahol a tűzoltók a tömlőkre ülve, saját testsúlyukkal biztosították a világítás táplálásához szükséges gáznyomást. Ismeretes, hogy Jókai Mór természettudományos érdeklődése és a technikai újdonságok iránti fogékonysága a technika- és ipartörténettel kapcsolatban sok figyelemre számot tartó adatot őrzött meg Írásaiban, jegyzeteiben, hires noteszeiben. Nemcsak irodalmi, de technikatörténeti szempontból is sokát igérő vállalkozás volna a Jókai müveiben napvilágot látott leirások természettudományi és műszaki forrásainak feltárása, hiszen az iró - könyvhagyatékának tanúsága szerint - három nyelven olvasta Európa minden számottevő természettudományos és műszaki sajtótermékét. Egy másik, a technikatörténész számára szinte kimeríthetetlen kincsesbányát kináló, nagyrészt feltáratlan és feldolgozatlan forrásanyag a XVHT. század végétől kezdve a volt Osztrák-Magyar Monarchia területére érvényes hatállyal kiadott, legtöbbször ábrákkal is szemléltetett császári találmányi pátensek tömege. Annak érzékeltetésére, hogy milyen gazdag ez az anyag, engedjék meg, hogy néhány számadatot közöljünk. Korántsem teljes felmérésünk szerint az 1831-1845 közötti másfél évtized alatt több mint 1450 ipari pátenst adtak ki. A hazai iparfejlődés egyik legérdekesebb szakaszában, az első hazai iparmütárlatok és az iparfejlesztést támogató társadalmi megmozdulások idején, az 1841-1845 közötti időszakban a feltalálói tevékenység szakterületei is tanulmányozásra érdemesek, annak megismerésére, hogy e korszak gyakorlati technikusait milyen ipari-technikai problémák megoldása foglalkoztatta ebben az időben. Nagyon futó és az idő rövidsége miatt csupán a felszinen járó pillantás, ime ezt a képet mutatja: tucatnyi találmány foglalkozott a téglaégetés tökéletesítésével és egyes műveleteinek a gépesítésével. Figyelmet kelt, hogy a kőszén hasznosítására, az aszfalt feldolgozására, a fémek megmunkálására, különböző ipari ötvözetek előállítására vonatkozó találmányok mellett, rendkívül nagy számban jelentkeznek a világítás megjavítására, uj lámpaszerkezetek kialakítására és világítógáz előállítására irányuló törekvések. Csupán mint érdekességet emiitjük meg, hogy ezekben az években jelenik meg először a találmányi lajstromban az első "kávéfőzőgép", amely elvileg hasonló a mai presszógépek megoldásaihoz, csupán a kor érdeklődésére jellemzően gőzmozdony alakú és a gőzmozdony kazánjában fejlesztett gőz lúgozza ki a kávé zamatanyagait. A különböző szövő-fonó gépekről több mint félszáz textilipari vonatkozású pátens jelent meg. A hajó- és mozdonygyártásra, a szivattyú, fecskendő és kocsigyár•tásra, a hangszerkészitésre és a mezőgazdasági gépekre vonatkozó találmányok egész sora várja a kohász-, gépész-, textiltörténész, a vegyész- és közlekedéstörténészek, a muzeológusok feldolgozó munkásságát, melynek során a kor technikai és technológiai színvonalának, de a kor emberének is uj arculatát ismerhetjük meg. A korai hazai tőkés nagyipar egyik legjellemzőbb iparágának, a répacukorgyártásnak technológiájáról viszont a Hetilap 1846. évi számaiban találunk - iparfejlesztő buzgalom által diktált - részletes leírásokat. A répacukorgyártás azért érdemel figyelmet, mert egy további, elvi jelentőségű kérdésre is felhivja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy ebben a korban - éppen a sajtópropaganda következtében - a házi cukorfőzés szinte háziiparjellegü foglalkozási ággá vált. Ml sem igazolja ezt kézenfekvőbben, mint az, hogy Tessedik Sámuel, a cukorrépatermesztés meghonosítója és a répacukor előállítás kezdeményezője, iskolájában bevezette a házi cukorfőzés oktatását. A sajtóban pedig lépten-nyomon hirdették magukat olyan szakoktatók, akik szerény dijazásért a cukorfőzés megtanítására ajánlkoztak.
