Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KÖNYVISMERTETÉS - Héberger Károly: Schulteisz Zoltán: A Veszprémi Vegyipari Egyetem jubileumi évkönyve (1949–1974)

szervezése, amely a hasznos tapasztalatokra épített ugyan, de kezdettől ügyelt sajátos arculatának és jellegének kialakítására. A kötet mértéktartó szűkszavúsággal dolgozza fel a negyedszázad oktatási törekvéseit és eredményeit. Emeljük ki a bátor, ugyanakkor megfontolt kísérletező kedvet. A kötet azonban nem igyekszik széppé varázsolni a kevésbé sikeres metodikai kísérleteket sem, mint pl. az egyidőben párhuzamosan oktatott két tantárgy, s a hozzátartozó 32 órás közös tanulási oktatási formáját. A legnagyobb jelentőségűnek az oktatási koncepciót tartjuk. A Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem (korábban Főiskola) ugyanis olyan közös tantervet dolgozott ki, melynek értelmében az agrárkémia szak hallgatói a teljes II. évet Veszprémben töltik, s itt sajátítják el a számukra oly fontos kémiai ismereteket. Ez a kooperáció példamutatóan egyedülálló kezdeményezés a hazai felsőoktatásban, s járható ut lehet más szakterületeken is. Bevált a levelezőoktatás részben bentlakásos formája is, az általánosíthatóság azonban, a nagylétszámu egyetemeken majdnem lehetetlen. A több fokozatú képzés úttörőinek egyike, szintén a Veszprémi Vegyipari Egyetem volt. Mint látható valóban sokirányú, és nagyjelentőségű oktatási kísérletet végeztek a huszonöt év alatt. A kötet részletesen feltárja az egyetem tudományos tevékenységét. Nagyon helyesen, alapelvnek tekintik, hogy - az alapvető tárgyi feltételek megléte esetén - a nyugodt munkakörülmények biztosítása mellett, a kutatók bátorítására, és eredményeinek megbecsülésére van szükség. Ugyancsak lényeges törekvésük az oktatási és kutatási tevékenység összhangjának és helyes arányának kialakítása is. Az egyetem tudományos tevékenységének jelentős állomása volt az 1957-es esztendő, akkor indították meg saját folyóiratukat "A Veszprémi Vegyipari Egyetem Közleményei" cimmel. A tanulmányok magyar nyelven jelentek meg, orosz, angol és német nyelvű összefoglalókkal. A közlemények színvonalára jellemző, hogy azokat a Chemical Abstracts hiánytalanul referálta. A tudományos kutatómunka terén ugyancsak a kooperáció jellemzi az egyetem működését. A Veszprémbe települt kutatóintézetekkel, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézettel, a Műszaki Kémiai Kutató Intézettel és a Nehézvegyipari Kutató Intézettel, az egyetem nagyon szoros kapcsolatban áll, s 1973tól kezdve közös, idegen nyelvű folyóiratot adnak ki "Hungárián Journal of Industrial Chemistry (Veszprém)" cimmel. Az egyetem tudományos tevékenységére jellemző az itt tartott konferenciák és rendezvények nagy száma. Tervszerű törekvés látszik a tudományos fokozatok megszerzésében. Az utóbbi években az egyetemen 9 akadémikus, 6 tudományok doktora, és 30 tudományok kandidátusa dolgozott. Élénkek az egyetem nemzetközi kapcsolatai is. Az egyetem profeszszorai közül Polinszky Károlyt a leningrádi Lenszovjet Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta. A jubileumi évkönyv tartalmazza az egyes tanszékek alapitásának és kialakulásának körülményeit, s közli az oktatószemélyzet fontosabb adatait. A tanszéki adatoknál örömmel regisztrálhatjuk a laboratóriumok korszerű felszerelését, ami a kémikus-képzésnek nélkülözhetetlen feltétele. Külön foglalkozunk a Testnevelési tanszék történetével, mert ez tükrözi az egyetemi hallgatók testnevelési és sporttevékenységét. Mint a kötetből kitűnik, az egyetemi oktatás megindulásakor semmiféle sportlétesítmény, vagy felszerelés nem állt rendelkezésre. A heti 1 órás testnevelési foglalkozásokat két kisméretű, középiskolai tornateremben tartották. Erre azért kell felfigyelnünk, mert sok régi és uj felsőoktatási intézményünkben ilyen volt, illetve még ma is ilyen a helyzet. A veszprémi fejlődést azonban jól mutatják a városi stadion (1963), az egyetemi tornacsarnok (1964), a társadalmi munkával épített leninligeti kis atlétikai pálya (1960), és az uj kosárlabda-pályák (1965) épitése. Még az uszoda hiányzik, bizonyára nem sokáig.