Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig (Budapest, 1937)

II. RÉSZ. Az 1867. évi kiegyezéstől az 1904. évi vasúti sztrájkig

A MAGYAR VASUTASSÁG OKNYOMOZÓ TÖRTÉNF.LM E Tisza Lajos további életéről jegyezzük meg a következőket: Amikor 1879-ben a Tisza folyó elöntötte Szegedet, az újjáépítéssel Tisza Lajost, mint királyi biztost bízták meg. A kinevezésben nepotizmust láttak, s e gyanúnak Kossuth Lajos is kifejezést adott egy 1879. június havában kelt levelében, ahol ezt írja: „Olvasom, hogy Tisza Lajos neveztetett ki Szegedre királyi biztosnak; éppen Tisza Kálmánnak kellett volna kerülni, hogy öccsét nevezze ki e fontos állásra, aki alatt a nepotizmus annyira uralkodóvá lett; de hát talán jobban van így, amiként van. Tisza Lajos érezni fogja, hogy neki nagy sikert kell felmutatni, miszerint igazolva legyen, hogy érdem állította a gátra nem a nepotizmus. ,, Das Werk wird seinen Meister loben". És Kossuth nem is csalódott, mert a mű valóban dicsérte a mestert. Amikor Szegeden elfoglalta hivatalát, először is a belső területet ármentesítette. A töltéshez a földet mérföldnyi távolságokról vasúton hordták Szegedre. Tisza Lajos 1879—80 években elkészítette Szeged újjáépítésének tervét. Eiffel tervei szerint kőpartot épített, mely 3 év alatt 28 millió forintba került. Az építkezés nehéz volt, mert a legtöbb helyen már két méter mélyen felfakadt a víz. Ö maga is épített saját pénzén házat Szegeden, de az új házaknak kijáró adómentességet nem vette igénybe.A nemes példát minden új építkező követte. A király 1883-ban grófi rangra emelte. 1892. november 19-től 1894. június 10-ig (nem január l-ig, ahogy a Révai Nagy Lexikon közli a 18. köt. 301.oldalon) a Wekerle kabinetben őfelsége személye körüli miniszter volt. 1884 óta állandóan Szeged városát képviselte a Képviselőházban. Tisza Lajos 1898. január 26-án halt meg Budapesten. Jól tudta, hogy elhatalmasodott vesebeja gyógyíthatatlan. Baját férfiasan viselte. Jókai Mór, Tisza Kálmán és Báró Kemény meg-meglátogatták el tarokkoztak. Egy alkalommal Jókai mindegyik játékos helyére az asztalra egy jelet rajzolt. Tisza Kálmánhoz generális kalapot, Keménynek fejedelem kalapot. A beteg Tisza Lajos szelíden nézte a tréfát, majd megszólalt: „Móric rajzolhatnál nekem is egy csontkoponyát". Nagy kínok között halt meg. Holttestét hazaszállították a geszti családi sírboltba. Szeged városa 1904-ben szobrot állított emlékének (Fadrusz János műve). v. ö. Pesti Napló 1898. január 27, csütörtök 27. sz. 4. old. v. ö. Vasárnapi Újság 1898. január 30. 69—70. old. 192