Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

XIII. Az 1951 utáni események 57

51. ábra. Az új dízelmotor-gyáregység képe (1968) A gyártó kapacitás fejlesztése A közúti futóműgyártást egyrészt a már meglevő gyártócsarnokok átépítésével, másrészt új üzemek létesítésével biztosították. Az új, nagy darabszámban készítendő futóművek gyártásához a termelőüzemet a volt repülőtéren helyezték el. A futóműgyártó program keretében épült a 28 900 m

2 alapterületű, korszerű gyártóberendezésekkel felszerelt, hegesztett acélszerkezetű csarnok, a nagysorozatú hátsóhídgyártás számára. A távlatilag megmaradó régi típusok gyártására a volt Szerszámgépgyár területén alakítottak ki üzemeket. A kiinduló nyersanyagraktár, a szemcseverő és festékszóró berendezés elhelyezésére szintén új épület készült. A szerszám- és karbantartó üzemeket 20 300 m

2 alapterületű új csarnokban helyezték el. Mivel Magyarországon tehergépkocsikat korábban csupán a Csepel Autógyár gyártott, az MVG vezetői együttműködést kezdeményeztek, majd megállapodást kötöttek a Csepel Autógyárral. A megállapodás értelmében a tehergépkocsikat Csepel motorral ellátva, 10 tonna teherbírásig továbbra is a Csepel Autógyár, az ennél nagyobb kocsikat 38 tonna összgördülősúlyig (ami kb. 20 tonna teherbírásnak felel meg) a győri MVG gyártja. A „Rába" motorgyár az 1968. június 28-i kormányhatározattal központi fejlesztési programmá nyilvánított 1964. évi járműipar fejlesztési program egyik kiemelkedő létesítménye (51. ábra). A motorgyári beruházás a kapcsolódó beruházásokkal együtt mintegy 2,3 milliárd forintot képvisel. Ez az önmagában nagyjelentőségű beruházás a harmadik ötéves terv járműipari beruházásának jelentős hányadát tette ki. Az évi 13 000 mo63