A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

IV. RÉSZ 407 - Előzetes közlemények és rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XI. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 429

ül. rész A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből Bálint Sándor: „ A múzeum legrégibb autómobilja" A tanulmányból megismerhetjük a Közlekedési Múzeum autógyűjteményének egyik legféltettebb kincsét, az 1898-ban készült Peugeot kisáruszállító gépkocsit. A szerző rövid áttekintést nyújt a Peugeot gyár történetéről, amelynek múltja a 15-ik századig vezethető vissza és Armand Peugeotról, aki velocipédek és háromkerekűek gyártásán keresztül jutott el a belsőégésű motorok, majd autók gyártásáig. A Peugeot a legrégibb és még ma is működő francia autógyár. A tanulmány további részében a szerző részletesen ismerteti az autó szerkezetét, működését, felépítményének hazai megtervezését és kivitelezését, továbbá a magyar postaszolgálatban betöltött kezdeményező szerepét. Az autó a történelem viharait átvészelve a Közlekedési Múzeumba került, felújítását az I. sz. Autójavító Vállalat végezte el. A 100 éves autó megfelelő szervizelés után ma is működőképes. Hídvégi János: „ A Csonka János tervei alapján készült postai csomagszállító gépkocsi." című tanulmányában olvashatjuk, hogy a posta már 1900-ban gépkocsikat állított be a levelek begyűjtésére. A gépkocsik között ott volt a Csonka János által tervezett begyűjtő kocsi is. Csonka gépkocsija 25 évig volt a posta szolgálatában és ez idő alatt közel 500000 km-t futott. A gépkocsi a második világháború után került a Közlekedési Múzeum tulajdonába. A szerző a szerkezet ismertetése után beszámol a gépkocsi restaurálásával kapcsolatosan felmerült nehézségekről, feladatokról, megemlítve azt, hogy a fődarabok (hengerek, dugattyúk, stb.) kopási értékei alapján a jármű még ma is üzemképesnek tekinthető. Szabó Attila: „ A Közlekedési Múzeum „ Aszódi Lloyd " repülőgépe és restaurálása." Az 1914-ben Aszódon gyártott kétfedelű repülőgép a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti gyűjteményének múzeológiai szempontból egyik legértékesebb darabja. Az első ipari körülmények között gyártott magyar repülőgép már 1914-ben 6170 méteres magassági világrekordot ért el egy utassal és 5400 méteres magasságot két utassal. A repülőgép részt vett az első világháború harcaiban, a déli hadszíntéren szolgált, majd két év után kisebb sérüléseket elszenvedve visszakerült a gyárba. A gyár vezetői megőrzésre és bemutatásra felajánlották a gépet a Magyar Királyi Közlekedési Múzeumnak. A múzeum vezetése az 1917 május 11-én kelt levelében köszönte meg a gyárnak az értékes ajándékot. A gép a gyártól átvett állapotában a múzeum hosszcsarnokának légterébe felfüggesztve került a látogatók elé bemutatásra. 1917-ben a városügeti Iparcsarnokban (a mai Petőfi Csarnokban) a Hadirepülőgép Kiállításon is bemutatták a repülőgépet. Az értékes gép a második világháború bombatámadásait kisebb-nagyobb sérülésekkel átvészelte. A repülőgép első felújítását 1959-ben a Malév patronálta. A repülőgép 1985-ben átkerült a Petőfi Csarnokban létesített Repüléstörténeti és Űrhajózási állandó kiállításba. 1991 októberében készült el az a feljegyzés, amely a már több évtizede javítás-felújítás nélkül kiállításban lévő repülőgép elkerülhetetlen restaurálását javasolta. A múzeum 1994-ben kérte fel a csepeli Kossuth Technikum repülőgép-ágazatának szakembereiből alakult AVJJ30 Bt-t a munkák elvégzésére. A munkák még 1994ben el is kezdődtek. A szerző részletesen beszámol a restaurálás fázisairól. A gépet az 1917-es állapotának megfelelően 1996 végén műszakilag átvették és 1997. áprilisában a Petőfi Csarnokban végleges helyén kiállították. Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: „ A „ 12 " számú bérkocsi felújítása." A címben szereplő bérkocsit a múzeum 1972-ben vásárolta meg. Készítése szempontjából a huszadik század első harmadára datált jármű előtörténetét nem sikerült felkutatni, de jellegzetességei nagy valószínűséggel azt támasztják alá, hogy az utolsók közül gyártott és használt bérkocsit sikerült megtalálni. A jármű restaurálását az indokolta, hogy műfajában nem maradt fenn több, számmal is ellátott hitelesített példány, hogy a városi közlekedési kiállítás tervezett átalakítása során hiteles személyszállító kocsit állítsunk ki, végül a kocsi állapota további romlásának megakadályozása. A szerző tanulmányában felsorolja azokat a szakirányú feladatokat, amelyeknek mintegy öt hónapig tartó elvégzése után a bérkocsit műszakilag átvették és a kiállításba elhelyezték. Soltész József: „ A 424,001 pályaszámú gőzmozdony helyreállítása. " A szerző írásában a vasúti múzeumügy történetének páratlanul szerencsés eseményét vázolja fel, vagyis azt, hogy egy ország vasúti múltja egyik 434