A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99
DR. DIENES ISTVÁNNÉ Ludvigh Gyula élete (1841-1919) Múzeumunk archívumában az okmánytári gyűjtemény egyik legizgalmasabb csoportja az, amely a katalógusban „Személyi és szolgálati iratok" címszó alatt lelhető fel. A különböző méretű, vastagságú dossziék emberi életek dokumentumait rejtik, írásos bizonyítékait többékevésbé régen lezajlott pályafutásoknak, amelyek a közlekedés különféle ágazatainak szolgálatában teltek el, a legalacsonyabb beosztásoktól a legmagasabbakig. Néha regényszerű teljességgel elevenedik meg ezekből az iratokból egy-egy életút, máskor nagyon is hiányosan, esetlegesen villan fel a múlt egy darabkája. Súlyuk, jelentőségük is sokféleképp értékelhető: van közöttük ritka tanintézeti bizonyítvány, vagy közlekedéstörténeti kuriózumként néhány, rövid ideig létezett vállalkozás, társaság dokumentuma, vannak társadalomtörténeti szempontból tanulságos adatsorok, érdekes, fordulatos életutak, kiemelkedő pályák, izgalmas történelmi korszakok emlékei. Az a kétkötegnyi okmány 1 , amelyről rövid ismertetést adunk, minden tekintetben a legjelentősebbek közé tartozik: mind a korszak, amelyet elbeszélésünk hőse átélt^ a kiegyezéstől az első világháború végéig, mind a saját tehetsége, képességei, munkabírása révén befutott nagy ívű karrierje méltóvá teszik arra, hogy emlékét megőrizzük és személyét számon tartsuk. Annál is inkább fel kell lapoznunk ezeket az ismeretlenül lappangó dokumentumokat, mivel Ludvigh Gyulát, a nagyszerű vasútépítő mérnököt, a Magyar Államvasutak legsikeresebb korszakának 22 esztendőn át hivatalában lévő, s az •KM archívuma, okmánytár, 241., 320. ltsz. időben méltán nagyrabecsült elnök-igazgatóját az utókor - még a legközelibb szakmaitörténészi utókor is - tökéletesen elfeledte. Neve nem szerepel történeti összefoglalásokban, amelyekben nála jelentéktelenebb személyiségekről bőven esik szó, nem került sor említésére vasúttörténeti évfordulókon sem. Ludvigh Gyula annak a nemzedéknek volt egyik kiemelkedő személyisége, amelyet Nemeskürty István oly találóan nevezett „ a kőszívű ember unokái" korosztályának 2 , utalva Jókai Mór halhatatlan regényére. Joggal állapítja meg: „a kőszívű ember fiairól - 1848-49 hőseiről könyvek, értekezések, történettudományi értékelések és bírálatok szólnak. Valamennyiük élete nyitott könyv, életrajzuk közismert vagy legalábbis fáradság nélkül megismerhető. De mi a helyzet az unokákkal? Róluk alig esik szó. " 3 Annak a nemzedéknek szolgáltat igazságot Nemeskürty István könyve, amelynek 1848 dicsősége és tragikuma legfeljebb homályos gyermekkori emlék, amely már józanul, illúziók nélkül mérte önmagát és környezetét Európához. Ezek a férfiak már nem tudtak, nem is akartak hősök lenni, ők „csak" dolgoztak, építettek, okosan és célszerűen politizáltak, de legjobbjaik - a megváltozott körülmények között nem lettek méltatlanok az apák nemzedékéhez. Nem meghalni akartak a hazáért, hanem egy haladni tudó Magyarországot építeni. „Ezek a tények cáfolják azt a közvéleményben még mindig élő - (bár a történettudósok legújabban már 1 Nemeskürty István: A kőszívű ember unokái. A kiegyezés utáni első nemzedék 1867-1896. Magvelő Könyvkiadó. Bp.,é.n.,(1987.) l Nemeskürty István i. m. 8. p. 99
