A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99
árnyaltabban fogalmaznak) - hiedelmet, mintha a kiegyezés után egy elvtelen, léha, kártyás, párbajhős, hatalomvágyó gentry réteg kaparintotta volna kezébe a hatalmat " A - szögezi le Nemeskürty az „unokák" védelmében, szembefordulva Szekfu Gyula egyoldalúan negatív, lesújtó értékelésével. 5 A kiegyezés utáni korszak jeles személyiségei között Nemeskürty természetesen elsősorban az irodalom, a humán szellemi szféra művelőit, a politikában forgolódó kisebb-nagyobb tehetségeket veszi sorra, de jut azért figyelme a műszaki alkotókra is: a repüléssel kísérletező Martin Lajos, a vízimémök Kvassay Jenő, néhány feltaláló és persze Baross Gábor kap néhány jó szót. Ludvigh Gyula nevét itt is hiába kerestük. Be kell vallanunk: ez a tény is ösztönözte e dolgozat megírását, adósságot törleszteni akarván, hisz ugyanott a Szerző is megállapítja: „Ezekről az unokákról szakemberek is alig írnak... Ezek a férfiak elenyésztek a száguldó idő szította tűzben." Kíséreljük meg tehát, hogy ezt az enyészetet legalább egy időre feltartóztassuk. Ludvigh Gyula apja, Ludvigh János 6 valóban a yd&ai-regénybe illő hős, az 1848/49-es szabadságharcot végigküzdő, a politikai-katonai vereséget jóvátehetetlenül megszenvedő ember: „ a kőszívű emberfiai" tiszta típusa. Még származása révén is külön figyelmet érdemel: a szepességi szászok közül való, akikről köztudott, hogy önként és szívesen hajlottak a magyarsághoz, büszkén vállalták „hungarus" voltukat már a 18. században. 7 Maga Ludvigh János már ifjúkorában, a reformkor idején magyar nyelvművelő társaságot alapított a Szepességben, ahol jegyzősködött, s hírlapírói munkássága a Kossuth Pesti Hírlapjának küldözgetett tudósításokkal 4 Uo. 20. p. 'Szekfü Gyula: Három nemzedék - és ami utána következik. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp., é. n. (1934) 227-230, 236-255, 261-262 skk. - Szekfü szerint a korszak egyetlen markáns egyénisége Tisza Kálmán; Baross Gábort is fanyalogva említi - 240. p. 6 Ludvigh János, Szepesbéla, 1812 - Budapest, 1870. A szepességi 16 város jegyzője, 1848-ban országgyűlési képviselő, a harcok idején kormánybiztos. 1 Hanák Péter: Asszimiláció a 19. századi Magyarországon. Gólyavári.esték - Előadások a magyar történelemről. Bp., RTV-Minerva, 1984. 321-329. p. 100 indult el. Ludvigh János 1848-ban 36 éves, Kossuth híve és barátja, sőt „leghűbb barátja", mint írja, kormánybiztosi minőségében a tatai táborból küldött - egyébként igen érdekes, tanulságos történetfilozófiai megállapításokat tartalmazó - levelében, 1849. június 24-én. 8 Az augusztusi összeomláskor menekülnie kell, halálos ítéletét már távollétében mondják ki. Brüsszelben telepszik le, ahol az emigráció sajtóközpontja alakul ki, s egyben - Genf és Párizs mellett egyik legjelentősebb szellemi központja is, báró Jósika Miklós 9 irányítása alatt. Hírlapíróként ott remélhetett megélhetést is, hamarosan, 1853ban már családját is ki tudja vitetni magához. Gyula fia, aki Szepesbélán született 1841. április 22-én, ekkor 12 éves. Ez a sorsfordulat, a belgiumi letelepedés minden bizonnyal meghatározóan befolyásolta a gyermek Ludvigh Gyula egész életpályáját. Az európai kontinensen az első ország, amely vasútépítéssel kívánta megoldani belső közlekedését, éppen Belgium volt. Rá is kényszerült erre, hiszen 1830-ban, amikor függetlenségét kivívta a kicsiny állam, elvesztette tengeri kijáratát, a Schelde torkolatát. Belgium vasútépítéséről már Széchenyi is elismeréssel nyilatkozott 10 , és korántsem véletlen, hogy a legkorábbi mozdonyokat a magyar vasutakra a Cockerill cégtől rendelték meg, a belgiumi Seraingből. A világ legsűrűbb vasúthálózata Belgiumban épült ki" és éppen azokban az években, amikor Ludvigh Gyula tanulóéveit töltötte a fővárosban. A műszaki tudományok vonzása ott valóban a „levegőben volt", különösen egy olyan ifjú számára, aki - ha gyermekként is - közelről látta, tapasztalta a politikai játszmák csalódásait. A kör, amelyben felnőtt, nem szűnt meg a hazáért ' 1848 - A szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták. Összegyűjtötte és előszóval ellátta Deák Imre. Bp., Sirály Könyvkiadó, é. n. (1942) 380-381. p. Ludvigh János kormánybiztosról 1. még: Klapka György: Emlékeimből. Szerk.: Katona Tamás. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, Magyar Századok. 1986. 127., 158., 169. p. 9 Báró Jósika Miklós 1794-1865. Az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, majd a kegyelmi szék közbírája a szabadságharc idején. l0 Gróf Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül. Pozsony, 1848. 31. p. u Czére Béla: A vasút története. Bp., Corvina, 1989.92-93. P-
