A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1980-1990 között 359

A képzőművészeti válogatásokból összeállított kiállítássorozat megújult az évtized második felében (pl. „ Válogatás 100 év villamos karikatúráiból" 1987, a Budapesti Művészeti Hetek rendezvényeinek sorában a „ Közlekedés a művészetben - művészet a közlekedésben" 1989-től, a „ Vasutasok Szakszervezetének 39. Országos Képzőművészeti Kiállítása " 1989. Az előbbi 1990-ben egészen különleges anyagegyüttest, a „ Faliszőnyegek "-et mutatta be stb.). A könyvkiállítások és bemutatók rendszeressége megmaradt, hasonló volt a modell-, játék- és szakrajzkiállításoké is, amelyek az évről évre visszatérő rendezések ellenére sem vesztették el népszerűségüket, és általában kiugró látogatottsági számot értek el. (Például a „33. Nemzetközi Vasútmodell Kiállítás" 1986, majd 1989, 1990; ezek változatlanul közös MAVOE(Magyar Vasútmodellezők és Vasútbarátok Országos Egyesülete) és közlekedési múzeumi rendezvények voltak, továbbá a „Nemzetközi repülőgépmakett kiállítás" 1986-1990 között folyamatosan, a Repülés Baráti Kör és a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza támogatásával, ill. együttműködésével stb.). A megvalósított tervek közé kell sorolnunk a múzeum történetét bemutató kiállítást, amelynek befejeztük az időszaki kiállítások közötti alkalmi szerepeltetését, s az 1987-ben megnyitott állandó kiállítás egyik részegységeként végleges elhelyezést nyert. Külső megrendelésekre továbbra is a jubileumok, nagyobb évfordulók megünneplése adta az alkalmat (pl. a „90 éves a Magyar Autóklub", 1990, amely vándorkiállításként is folytatódott stb.), de önálló múzeum berendezését is vállaltuk (pl. „A katonai szállítás története", Táborfalva, 1987), továbbá megjelentünk a nemzetközi vásári, sport- stb. rendezvényeken (pl. Hungaroring, 1988). A nemzetközi kiállítások évtizedekig megszokott rendszeres csereprogramja az 1980-as években (különösen az évtized végére) megváltozott. Lehetőség adódott „ terven kívüli" rendezvények készítésére, és ez kifejezetten jó irányba mozdította ki a rendezésekkel megbízott munkatársakat, ugyanakkor megnőtt a viszonzásként kapott kiállítások száma, amelyeknek a fogadásával számos módszertani (pl. „ Pillantás a raktárainkba" 1988, a drezdai Közlekedési Múzeumból), vagy gyűjteményfejlesztési (pl. Zündapp motorkerékpárok bemutatása 1990ben Berlinből, a Közlekedési és Technikai Múzeumból) tapasztalatra tettünk szert. Ezzel együtt azonban többnek csökkent a színvonala, sőt volt olyan vendégkiállítás, amelynek minősége nemcsak tárgyi anyagában, hanem mondanivalójában is vitathatóvá tette a bemutatást. A Közlekedési Múzeum által rendezett külföldi kiállítások témaválasztását a már említett csereprogramok kielégítése mellett elsősorban felkérések, ill. megrendelések alakították ki, és csaknem mindegyik gyűjtemény bemutatkozhatott múzeumban vagy vásáron, teljes kiállítási anyaggal vagy néhány kiemelkedő műtárgygyal. (Előbbire példa „A közúti közlekedés története Magyarországon", 1988, Moszkva; „A dunai gőzhajózás története", 1990, Rostock, az utóbbira „Eiffel munkássága Magyarországon" cím alatt rajzok 1986-ban Párizsban, eredeti díszhintó, hajó-gőzvasút modellek a vancouveri Expón, szintén 1986-ban, a londoni Városi Közlekedési Múzeum jubileumi kiállítására kivitt földalatti vasútikocsi-modell, rajzok stb. 1990-ből.) Az előzőektől eltérően, belső indíttatásra készült el a már említett modellkiállítás, a „.. .még szebb, mint az eredeti", amelynek célját és okait röviden már ismertettük. Számunkra a világkiállításokon és a hazai, különféle vásárokon való megjelenés mellett az európai műszaki és közlekedési múzeumokkal való kapcsolat felvétele jelentett nagy előrelépést. Ezek sorából a berlini „ Museum für Verkehr und Technik "-kel (Közlekedési és Műszaki Múzeum) való kölcsönös kiállításcsere megszervezése érdemel kiemelést. Az általunk fogadott külföldi múzeumi bemutatók közül módszertanilag megalapozott és tartalmas mondanivalójú kiállításával a drezdai Verkehrsmuseum (Közlekedési Múzeum) teljesítménye volt nemzetközileg is elsőrangú. Az állandó, időszaki és nemzetközi kiállítások rendezése mellett a muzeológusok számára további szakmai kihívást jelentett az ún. filiálék felállítása, ill. nyitása. Hazai múzeumi viszonyok között nem túlzás azt állítani, hogy ezek 370