A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kiállítási tevékenység a Közlekedési Múzeumban 1966 és 1984 között 91

sának e módját. (Egyébként a Múzeum nagycsarnoka a millenniumi kiállítás idején az eredeti vasúti járművek csarnoka volt.) A Múzeum hosszcsarnokába ekkor került be a vasúti gyűjtemény kor szerint legelső mozdonya, az 1860-as években épített Déli Vasút-i 29. sor. gőzmozdony, a Junkers F—13-as repülőgép, a debreceni városi vasút gőzkocsija, s a gépkocsik, valamint a motorkerékpárok száma is megnőtt. A kiállítás nagyértékű eredeti járművekkel gyarapodott, de annak árán, hogy számos didaktikai célokat szolgáló exponátum kiállításáról le kellett mondani (pl. a különféle metszeteit alkatrészsorokról stb.). A csarnok földszinti részét teljesen az eredeti járművek és berendezési tárgyak foglalták el: a vasúti mozdonyok, biztosító- és egyéb berendezések, sínminták, fogatolt járművek, kerékpárok, motorkerékpárok, gépkocsik, különféle járműmotorok, a hajózás, valamint a városi közlekedés eredeti eszközei és berendezései. A hosszanti galériafolyosókon épültek meg a repülés és hajózás történeti kiállításai és a galériák szárnyrészében kapott helyet — új kiállítási részlegként — a városi közlekedés története. Ekkor még sikerült külön, állandónak tervezett kiállítási területet biztosítani a munkásmozgalmi kiállításoknak is. A közlekedési pályák részlege megszűnt, az ágazatok exponátumainak egy része a megfelelő egységekhez került; ez által már a pálya sem különült el a többi műszaki elemtől. A legegységesebben a vasúttörténeti kiállítást sikerült megvalósítani, amelyben az építészeti adottságokat felhasználó provizórikus kör alakú fal felállításával a belső felületek csaknem megkétszereződtek. Ennek az lett az eredménye, hogy számottevően bővíteni lehetett az 1:5 léptékű, rendkívül értékes vasúti modellgyűj'eményi anyagot. Ez tette lehetővé a történeti rész 1:5 léptékű és a modern rész 1:10 léptJkű modell-anyagának térbeli elválasztását is. A koncepcióváltás és a tartalmi felépítés változása következtében jelentősen megnőtt az eredeti tárgyak száma, de a kiválasztásnál csak másodrendű szemponttá vált a metszetelésben, vagy a működőképes formában jelentkező didaktikus érték figyelembevétele. Ennek ellenére elég sok ilyen jellegű objektum maradt ebben a kiállításban is, különösen a járműmotorok között. A jelenkori technika bemutatására pedig újabb működő modelleket építtetett a Múzeum (pl. a „Buda" típusú talpfaaláverő gépet). Az ún. „önszemléltető" berendezéseket a korszerűbb, beépített diavetítőkészülékek váltották fel. A szakemberek speciális információigényét is kielégítendő elsőként a vasúttörténeti kiállítás modelljeihez készült hosszabb leírást és műszaki adatfelsorolást tartalmazó magyarázó szöveg. A következő évtizedben az állandó kiállítások folyamatos fejlesztése folyt. Ezek közül kiemelkedik az 1975-ös „A mai vasút" címet viselő rész megújítása, amelynek során a folyamatban levő vasúti rekonstrukció nyomon követésének megkönnyítésére a kiállításon újra fogalmazódva megjelentek a vasúti technika ismertetését szolgáló didaktikus elemek is. 1977-ben a hosszcsarnok földszinti részének újabb átrendezése következett; ekkor került be a Mohács—Pécsi Vasút 1887-es eredeti vasúti kocsija a járműcsarnokba, olyan elrendezésben, hogy kisebb szerelvényt alkotott a Déli Vasút-i mozdonnyal. A zsúfoltságot ekkor még sikerült elkerülni, azonban a következő években a helyzet mind kedvezőtlenebbé vált az egyre érkező és a járműcsarnok biztonságát igénylő eredeti járművek elhelyezésével. Ezek sorában a legjelentősebb darab az 1981-ben kapott űrkabin, amelyen az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan repült. 7 97