A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kiállítási tevékenység a Közlekedési Múzeumban 1966 és 1984 között 91

Az 1980-as években a galériák kiállításai újultak meg, de alapvető tartalmi változások nélkül. Legfeljebb egy-egy korábban elnagyolt részterület került alaposabb kibontásra, néhány újonnan beszerzett gyűjteményi darab gazdagította az előző kiállításokhoz összeállított anyagot. Mint fentebb már utaltam rá, az 1981-ben nyitott ún. komplex közúti kiállítás három közlekedési alágazat fejlődésének együttes bemutatására tett kísérletet, azonban az építészeti adottságok eleve lehetetlenné tették a rendelkezésre álló anyagból a rendezési elv következetes megvalósítását (pl. a hidak kiállítására egyszerűen nem volt elég hely). Az 1971-ben felállított koncepció évtizednél hosszabb időre bizonyult meghatározónak nemcsak a Múzeum állandó kiállításainak létrehozásában, hanem a későbbiek folyamán, a felújítások során is. Módszertani kísérletezésre elsősorban az időszaki kiállítások adtak lehetőséget. Mielőtt ezek elemzésére rátérnénk, az állandó kiállítások sorában még utalni kell a Múzeum fő épületén kívül alapított olyan létesítményekre is, amelyek között — az önálló „filiálék"-tól kezdve a szabadtéri járműskanzenig — az állandó kiállítások különféle, jellegében is alapvetően eltérő formája találhatók meg, a létrehozás körülményeinek függvényében. Részletes vizsgálatuk külön tanulmányt érdemelne. Rövid felsorolásuk mellett ezért csak egyetlen alapvető megállapítást kívánunk tenni. Az alábbi állandó kiállítások, illetve múzeumi létesítmények annak példái, hogy a helyi adottságok figyelembevételével és a lehetőségek maximális kihasználásával egyetlen szakterületről is hányféle módon lehetséges átgondolt és ötletekben nem szűkölködő múzeológiai munkával az anyagot exponálni. (1966: Balatoni hajózás és 1969: Hajók a Balatonon, Tihany; 1971: Kocsimúzeum, Párád; 1973: Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk; 1975: Földalatti Vasúti Múzeum, Deák tér, Budapest; 1976: Hintó kiállítás, Nagycenk; 1978: Szabadtéri kisvasúti járműkiállítás, Nagycenk; 1981: Vasúti szállítási és rakodási technológiát bemutató szabadtéri kiállítás, Záhony; Balatoni Komphajózás, Szántódpuszta; 1982: 150 éve az utasokért, Nagyvárad téri metróállomás, Budapest; 1984: Emberek és járművek a főváros tömegközlekedésében, ugyanott stb.) Az 1966 óta eltelt időszakban a Múzeum által rendezett időszaki kiállítások száma kiteszi a másfélszázat. Ez a szám mindenképpen igen magas, még akkor is, ha tudjuk, hogy a statisztikai összesítések ebben minden kiállítást feltüntettek, a néhány m

2-től a 400 m

2-ig terjedőket, valamint azokat is, amelyek több helyen, vándorkiállításként kerültek megrendezésre. Mi indokolta ennek az igen intenzívnek értékelhető kiállítási tevékenységnek a beindítását és tartós fenntartását? E kérdés megválaszolásához a kiállításokat ismertető konkrét cikkek, az Évkönyveknek a múzeumi össztevékenységet összefoglaló tanulmányai, valamint az egyes munkaterületeket — például a tudományos munkát — elemző értékelései

10 nyújtanak segítséget. A főbb okokat az alábbiakban összegezzük: — a közlekedés valamennyi ágazatának területén az egyetemes és a magyar közlekedéstörténet fontosabb eseményeivel, valamint kiemelkedő személyiségeivel kapcsolatos ún. kerek évfordulók megünneplése; — új témák és új exponátumok bemutatása; — a gyűjteményfejlesztés elősegítése; 10 Dr. Czére Béla: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve V. 1979—1980. (Szerk. Dr. Czére Béla) Közdok, Bp., 1981. 173—199. p. 98