A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)
III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 551 - A WM 98-as „Csepel” segédmotoros kerékpár (Bálint Sándor) 607
t A WM 98-AS „CSEPEL" SEGÉDMOTOROS KERÉKPÁR Az első világháború utáni években Európa-szerte gyors fejlődésnek indult a motorozás. Az iparilag fejlett országokban, főleg Angliában több tucat gyár foglalkozott motorkerékpárok gyártásával; a túragépek széles választékát kínálták, s a motorsport is felvirágzott. Az 1920-as évek közepén a négyütemű motorok szinte egyeduralkodóvá váltak, a kétüteműek viszont igen szerény mértékben képviseltették magukat, mind a közforgalomban, mind a versenyeken. A négyüteműek nyomasztó fölénye az 1920-as évek végén némileg mérséklődött; a Puch ikerdugattyús, a DKW laposdugattyús konstrukciói még a szakembereket is meglepő, jó eredményeket értek el. A motorkerékpározás, illetve a motorkerékpárok fellegvárában, Angliában is felfigyeltek az új rendszerű erőforrásokra; az angol Villiers cég is piacra hozta kiváló kétütemű motorjait. A négyütemű motorok gazdaságos üzeméhez, viszonylag elfogadható teljesítmények eléréséhez — a korabeli elgondolások szerint — hengerenként kb. 350 cm 3-es űrtartalom volt szükséges. Ebből adódóan a négyüteműekkel hajtott egynyomú járművek nagy tömegűek, de általában tekintélyes teljesítményűek is voltak. A kétütemű erőforrások tökéletesítése révén azonban lehetőség adódott a kismotorkerékpárok, sőt az ún. segédmotoros kerékpárok gyártására is. Ennek jelentősége különösen a gazdasági válság alatt, illetve utána mutatkozott meg. Amikor a fizetőképes kereslet Európa valamennyi országában visszaesett, és az erős, nagy motorkerékpárok eladatlanul álltak a gyárak raktáraiban, néhány vállalkozó ráállt az olcsó, igénytelen, karbantartást alig igénylő kis motorok gyártására. A német Fichtel és Sachs cég ontotta például a 100 cm 3-en aluli kétütemű erőforrásokat, amelyeket sok motorkerékpár-gyártó megvásárolt, és erősebb kerékpárvázba szerelve piacra hozta a segédmotoros kerékpárt. A 100 cm 3 alatti kétütemű motorok több kategóriában készültek, legjobban a 98-asok terjedtek el. Magyarországon a Schweitzer Henrik budapesti cég (SHB) személy- és áruszállításra egyaránt vásárolta a Sachs motorokat. Két- és háromkerekű motoros járműveit sokan megkedvelték. A csepeli Weiss Manfréd gyár figyelmét sem kerülte el a kis kétüteműekben rejlő lehetőség. A gazdasági válság alatt elkészítette a 130-as kismotorkerékpárját — a pirostankosat —, 1935-ben a 86-os Túrán típusát — a sárgatankost. Mindkettőt WM tervezésű és gyártmányú motor hajtotta. Az első típusával nem sok eredményt ért el. A Túrán már valamivel jobban sikerült, a gazdasági élet fellendülésével kereslet is mutatkozott az alig 1,74 LE-s (1,3 kW), 50 km/h sebességet is elérő segédmotoros 607
