A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)
III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 551 - A WM 98-as „Csepel” segédmotoros kerékpár (Bálint Sándor) 607
kerékpár iránt 1 . A Sachs motorokkal hajtott hazai és külföldi konstrukciókkal azonban nem vehette fel a versenyt. A hazai előírások szerint az az egynyomú jármű minősült segédmotoros kerékpárnak, amelynek saját tömege — üres üzemanyagtankkal — nem haladta meg a 37,5 kg-ot, továbbá indítása pedálok hajtásával (tehát nem „berúgással") történt. E járművekkel jogosítvány és műszaki vizsga nélkül lehetett közlekedni. Érthető tehát az irántuk megnyilvánuló érdeklődés — és a WM gyár következetes fejlesztési törekvése. 1937-ben és 1938-ban, a háború előtti konjunktúra idején erősen megmutatkozott az ország elmaradása a motorizáció terén. A közúti közlekedésben, az áruszállításban — csekélyebb mértékben a személyszállításban is — a fogatok döntő többségben voltak, a gépkocsi, illetve a motorkerékpár nem jellemezte a közutak forgalmát. A járműállomány bővítése azonban a műszaki kultúra emelését is megkívánta. Főleg a fiatalok érdeklődését kellett fokozni és ellátni őket olyan egyszerű szerkezetű gépjárművekkel, amelyeknek kezelése különösebb szakértelmet nem igényel, az előforduló kisebb hibák javítása egy kis tanulással, szaklapok olvasásával házilag is elvégezhető. A szakemberek jól látták és tudták, hogy a segédmotoros kerékpárokon növekvő nemzedék megtanulja azokat az alapfokú műszaki ismereteket, amelyekre támaszkodva a komolyabb gépek, járművek kezelését már könnyebben elsajátíthatják. A segédmotoros kerékpárok például ilyen missziót is szolgáltak; azok a gyerekek, akik „betekerős" gépekhez juthattak, a technikának nemcsak értői lettek, hanem felnőtt korukban a közlekedésben is fegyelmezettebben viselkedtek. Amikor 1937-ben híre járta, hogy a WM gyár egy újabb konstrukción dolgozik, a TURÁN-nál erősebb, korszerűbb segédmotoros kerékpárokat kíván piacra hozni, a hazai — főleg a vidéki — kereskedők előre bejelentették vásárlási igényüket. A gyors ütemben készült kis jármű 1938-ban bemutatkozott, nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is. Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Szarvason, Szegeden, Pécsett, Nagykanizsán stb. a Csepel kerékpárok és segédmotoros kerékpárok árusításával foglalkozó nagy-, illetve kiskereskedők először megkapták a gép műszaki leírását, majd a jármű mintapéldánya is megérkezett. A helyi kereskedők felmérték a várható keresletet, és annak arányában rendeltek a valóban egyszerű szerkezetű segédmotoros kerékpárból. A gyár kiképezte a kereskedőket vagy alkalmazottaikat a motor kezelésére, javítására. A vevőket nem kellett „megdolgozni", az új WM megvételére rábeszélni, mert sokan keresték a segédmotoros kerékpárokat, s a kereslet amúgy is meghaladta a kínálatot. Az SHB típusok nem készültek elegendő mennyiségben, a budapesti Tököly úti kisüzem bővítésére, a termelés növelésére nem volt lehetőség, Schweitzer tőke és hely hiányával küszködött. Úgy látszott, hogy a hatalmas csepeli gyár egyfelől gyorsan kielégíti az igényeket, másfelől tömegyártása (1. ábra) révén eluralja a piacot. S valóban, 1939. második felétől a gyár a jól működő kereskedelmi hálózatba egyre nagyobb mennyiségben szállította a 98-as gépeit. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. — ez tervezte és gyártotta az új segédmotoros kerékpárokat —• nemcsak a gyártással és az eladással, hanem a járművek szervizelésével, garanciális javításával és persze a reklámozással (2. ábra) is törődött. Budapesten a IX., Viola u. 31. sz. alatti kis üzemben ifj. Majthényi Béla gépészmérnök vezetésével javították az új 98-asokat, s ez a cég alkatrészeket is szállított, ha rendeltek tőle. Emellett V., Pannónia u. 54. sz. alatt speciális járműüzemet is i Bálint Sándor: A WM TÚRÁN segédmotoros kerékpár. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve VI. 1981—1982. (Szerk. dr. Czére Béla) Közdok, Bp., 1983. 689—695. p. 608
