A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

mond) körtér—Diósd kertváros; Budapest—Újköztemető—Kispest—Csepel; Csepel—Szigetszentmiklós; Csepel—Tököl vonalon állították forgalomba. A szürketaxi érdekeltség járműparkja 1939-ben és 1940-ben felfrissült: a BÁRT állománya Opel alvázas autóbuszokkal, Autótaxi Rt. gyártmányú pótkocsikkal, az anyavállalaté MÁVAG alvázas autóbuszokkal, MÁVAG Ford alvázas és Fiat gyártmányú taxikkal. De a többi leányvállalatnál is hozzákezdtek a régi Marta, Magomobil stb. kocsik kicseréléséhez. Az utasok megelégedéssel látták, hogy újabb és újabb taxik járják a főváros utcáit. A magántaxisok Wanderer, Benz és Fiat gyártmányú kocsikkal fuvaroztak. A szürketaxi érdekeltségéhez tartozó vállalatok autói egységesen szürkék voltak, a magántaxisok kék kocsikkal közlekedtek. A két társaság saját taxiállomás-hálózatot létesített, nem álltak egymás várakozó helyére. A szürkéknek több és forgalmasabb helyeken voltak állomásaik, forgalmuk is meghaladta a kékekét. A Turul Autóforgalmi Rt. taxijai — amelyeknek engedélyét valamikor a Műegyetem Segély Egylete kapta, de időközben Pintér Oszkár kezébe került és ő járatta az autókat — szintén a szürkék állomásait használták. Csakhogy a Turulra sokan panaszkodtak a polgármesternél, pontosabban a szürketaxi állomásába beálló egyik-másik taxira. A rendszámok alapján kiderült, hogy a Turul kocsijait és alkalmazottait bírálják. Haltenberger Samu vezérigazgató felszólította Pintér Oszkárt, intézkedjék a hibák megszüntetéséről, vagy hagyják el a szürkék állomásait és menjenek át a kékekhez. A többszöri tárgyalás eredményeként Pintér eladta a társaság részvényeit, amelyek 1940 decemberétől a BART-é lettek. Az értékpapírok átvételekor a BÁRT igazgatósága tudomásul vette, hogy a Turul által a közelmúltban vásárolt 31 db Fiat taxi vételárát még nem rendezték, a mintegy 95 000 pengő kifizetését magára vállalta.

59 A taxik forgalma folyton nőtt — az önköltséggel együtt. Tekintve, hogy felemelték az adókat és az ásványolajtemékek után fizetendő kincstári részesedést, a taxiérdekeltségek együttesen kérték a viteldíj felemelését. A polgármester az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága átiratának kézhezvétele után — a taxik alapés poggyászdíjának meghagyása mellett — a szakaszdíjakat a kistaxinál 20 fillérről 24 fillérre, a nagykocsiknál 25 fillérről 29 fillérre emelte. Az új tarifa 1940. május 21-én lépett életbe. Május 23-tól pedig az autóbuszjegyek is drágultak, átlagosan 12%-kal.60 Az Autótaxi Rt. a leányvállalatainak nemcsak a kocsijait látta el, forgalmazta, karbantartotta, ellenőrizte, javította, elszámoltatta, hanem a teljes adminisztrációját is elvégezte. A felmerült költségeket a rendszámok alapján leányvállalataira terhelte. A megnövekedett feladatok ellátására a személyzet is emelkedett. Haltenberger Samu vezérigazgató az anyavállalat májusi igazgatósági ülésén bejelentette, hogy a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter utasítására mindazon tisztviselőket, akiknek munkaköre legnagyobb részt a testvérvállalatokra szorítkozik, április 1-től a testvérvállalatokhoz helyezték át.

61 így a BART-nak — formailag — tíz tisztviselője lett. Haltenberger Tibor igazgató pedig {Haltenberger Samu vezérigazgató fia) a BÁRT igazgatósági ülésén ismertette a döntést és hozzátette: bizonyos munkaköröket továbbra is az Autótaxi Rt. tisztviselői fognak ellátni, valamint az Autótaxi Rt.-nél merülnek fel a dologi kiadások is, és ezekkel a vállalatukat továbbra is kilometrikus alapon terhelik. A tisztviselők illetményeinek megállapítása, számfejtése bonyolult rendszer szerint történt. Az össz-illetményük évi bontásban a következő tételekből állt össze: évi 59 F. L. XI. 1206. jkv. 1940. 60 F. K. 1940/28. III. melléklet. 61 Cg. 784/85. 453