A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Jasinszky István: Múzeum és iskola kapcsolatai — a Közlekedési Múzeum tapasztalatai alapján 105

A technika tantárgyat oktató pedagógusok véleménye A múzeum és az iskola kapcsolatának elemzése során az általános iskolai, gimnáziumi és szakközépiskolai pedagógusok véleményeinek összegyűjtése, észrevételeinek meghallgatása, igényeinek figyelembe vétele igen fontos. Mint ahogyan a statisztikai adatok tükrében is látható, az általános iskolások érdeklődésének nagyságrendje kiemelkedő — érdemes ennek okait is megkeresni (1. az 1. táblázatot). Az egyik okot a technikai tankönyvben a közlekedés előfordulásának és megjelenésének arányai adják; ezt már fentebb említettük. Másik oka a nagyméretű látogatottságnak — a pedagógusokkal történt beszélgetések tanúsága szerint — az iskola részéről a szervezésben jelentkezik. Ennek jó példája, hogy a főváros XXI. (Csepel) kerületében 16 általános iskola számára technikai tantárgyat oktató pedagógus munkaközösséget alakítottak, amely az egész kerületben irányítja és szervezi a technikai oktatást és egyben segíti, előmozdítja az ezzel kapcsolatos múzeumlátogatásokat. Többek között Sámson Éva, technikát tanító tanár véleménye szerint nagyon sokat kap tanulócsoportjával a Közlekedési Múzeumtól. Itt megismerkednek a Múzeum történetével, a közlekedés valamely ágazatával a tárlatvezetés során és a hozzá kapcsolódó film vetítésével. De még — véleménye szerint — többet is kaphatnának, látogatásuk még hasznosabb lenne, ha a Múzeumon belül gyakorlati foglalkozásokat tarthatnának. Örömmel venné, ha Múzeumunkban iskolai órákat is lehetne tartani, természetesen a múzeumi szemléltetési lehetőségek igénybevételével, de pedagógus vezetésével. Igényelné a modellépítés elsajátítását is — ha ez Múzeumunkban megoldható lenne — és a járműiparral kapcsolatos anyagismeretek megszerzését. A Technika tankönyvvel kapcsolatban elmondotta, hogy az egyes témához kapcsolódó magyarázatok hézagosak, a pedagógustól jelentős többletmunkát kívánnak. A szakos tanárnak — igaz, hogy az oktatásban ez nagyobb szabadságot is biztosít számára — a Technika tantárgy és ezen belül a közlekedés témaköre sokrétű, szerteágazó, különböző szakismereteket igényel, amelyhez kifejezett szakmai képzés a legutóbbi időkig nem volt, a pedagógusnak saját magának kell képeznie magát. Az ismeretanyagot más-más területről gyűjtögetve, különböző szakkönyvek olvasásából, néha antikváriumi búvárkodás nyomán kell megszereznie. De éppen e hiányosságok, nehézségek mellett fokozódik a múzeumlátogatások szerepe. (E helyzet csak a legutóbbi években javult, miután az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán felállították az Általános Technika Tanszéket, ahol technikatörténeti szemináriumokat is szerveznek.) A technikát oktató tanárok is mind nagyobb mértékben találják meg tantárgyuk oktatásához a kibővített lehetőségeket a múzeumokban, jelesül a Közlekedési Múzeumban. Természetesen ezek a tények a mi kötelezettségeinket és felelősségünket is növelik, és a Múzeumunkat szakmai ismereteik bővítéséért felkereső pedagógusok igényeinek kielégítését egyre magasabb színvonalon kell biztosítanunk. Az általános iskolákkal való együttműködés során fővárosunk XXI. kerületét egyéb vonatkozásban is ki kell emelnünk. Itt 1978-ban ún. „bázis-múzeum mozgalmat" indítottak. Ennek lényege, hogy a kerület minden egyes általános iskolája egy bázismúzeumot választ magának egy-egy oktatási évre. A tanév folyamán három párhuzamos osztály egy-egy csoportja három alkalommal látogatja meg a kiválasztott bázis-múzeumot, ahol összesen három egymásra épülő, különböző tartalmú foglalkozáson vesz részt. Csepel 16 általános iskolája közül kettő választotta Múzeumunkat 116