A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Jasinszky István: Múzeum és iskola kapcsolatai — a Közlekedési Múzeum tapasztalatai alapján 105

bázis-múzeumának az 1984/85-ös tanévben. A két iskola hat párhuzamos osztályú csoportjai ilyen értelemben látogatásuk folyamán 1. általános bevezető ismertető foglalkozáson vesznek részt, 2. egy kiválasztott témakörben (közlekedési ágazatban) részletes ismertetést kapnak, tárlatvezetéssel és filmvetítéssel, 3. gyakorlati foglalkozásban vesznek részt, amely alkalommal a célnak megfelelő, kézbe vehető eszközöket, alkatrészeket, modelleket tanulmányozhatnak és saját maguk valamely alkotói tevékenységgel valamilyen járművet készítenek el. A csepeli iskolák közül eddig már több választotta múzeumunkat bázis-múzeumának, bár a statisztikai felmérés nem tükrözi ezt olyan mértékben, mint ahogyan elvárható volna. Molnár József, a csepeli bázis-iskolák munkáját összefogó szervező tanár a Múzeumunkban szerzett tapasztalatairól elmondotta, hogy jónak tartja azokat a foglalkozásokat, amelyekkel a csepeli bázis-iskolák csoportjait fogadják. Véleménye szerint közös cél, hogy a tanulók e látogatások nyomán elsősorban is megkedveljék a Múzeumot, hogy annak később is visszatérő látogatói legyenek. Hangsúlyozta, hogy a Múzeum minél több segítséget nyújtson az iskolások számára a pályaválasztás megkönnyítéséhez és a tehetségek kibontakoztatásához is. A gimnáziumi csoportok múzeumi látogatásának elemzésével kapcsolatban meglepő, hogy a gimnazisták a legkisebb mértékben látogatják Múzeumunkat. Igaz, a gimnáziumok száma is jelentős mértékben kisebb, mint az általános iskoláké, de ennek az aránynak figyelembevételével is e csoportok látogatásának száma igen csekély. Ha azonban hivatkozunk a gimnáziumi Technika tankönyv korábban ismertetett témafelosztására, akkor ez az érdektelenség a gimnáziumok részéről Múzeumunk felé már érthetőbb. Továbbá növeli az érdektelenséget az a tény is, hogy a gimnáziumi tanulócsoportok sokkal nehezebben jutnak el Múzeumunkba, a múzeumlátogatást szervező iskolai tevékenység nehézségei miatt. Mint ahogyan az egyik gimnáziumi technikát tanító pedagógus elmondja: a múzeumlátogatás kötelező jelleggel nincs előírva. A szaktanár vagy a saját tanítási óráján, vagy szabad időben viheti el múzeumba tanítványait. Természetes, hogy tanítási időben, egy óra keretében egy múzeumlátogatás még akkor sem oldható meg, ha történetesen az érintett iskola a múzeum közelében van. Az óracsere, amelynek révén az utolsó órán megkezdett foglalkozás folytatható lenne a szabadidőben, szinte áthatolhatatlan akadályba ütközik. Mindezen akadályok mellett maximálisan egy múzeumlátogatást tudnak lebonyolítani évenként, de a Közlekedési Múzeum szempontjából nézve a kérdést, termesztés, hogy ez a látogatási lehetőség több fővárosi múzeum között oszlik meg. A délutáni fakultatív foglalkozások folyamán elvben megoldható lenne a múzeumlátogatás, ez esetben viszont éppen a sokféle, különböző szakkörök által nyújtott elfoglaltságok jelentenek akadályt a múzeumlátogatásban. Működik a gimnázumokban múzeumlátogatói szakkör is. Ez esetben természetesen az is meghatározó tényező a múzeumlátogatás szempontjából, hogy a látogatást vezető tanár milyen szakos. Még egy tényező — amely csupán adottság kérdése —, hogy esetenként voltak és vannak is olyan múzeumok, amelyek a múzeumlátogatáshoz a látogató csoportnak autóbuszt biztosítanak (Nemzeti Múzeum, Hadtörténeti Múzeum). Mi ilyen lehetőséggel nem rendelkezünk, s ez a tényező több tanulócsoport látogatásának kiesését jelenti, ami természetesen számszerűleg nem kimutatható. A fővárosi gimnáziumok részéről még egy múzeumlátogatási lehetőség nyílik: az évenként egy alkalommal megrendezett két- vagy háromnapos kirándulások szervezése alkalmával. Ebben az esetben viszont éppen a fővárosi gimnáziumok nem maradnak Budapesten és így, ha e kirándulások alkalmával múzeumot látogatnak, 117