A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Bálint Sándor: A gépjárműgyűjtemény fejlődése 123

törekedett, hanem a főváros tömegközlekedésének megkutatására is áldozott. Az 1980-as években jelentette meg három kötetben Buda, Pest, Óbuda, illetve Budapest tömegközlekedésének 150 éves történetét. A Hungarocamion is kedvet kapott múltjának feldolgozására, egykét régebbi járművének megőrzésére, s e kis kollekció bővítésére. Raktárában van már az egyik szerviz autója az 1960-as évekből és rekonstruálta a Csepel 705/n, vámzáras félpótkocsis szerelvényét szintén az 1960-as évekből. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár is hozzáfogott a gyártörténeti gyűjteményének kialakításához, a Csepel Autógyár sem volt rest. Az utóbbi meg is nyitotta házimúzeumát a dolgozói előtt, járműveit megmodelleztette (M=l:5 és M=l:10 léptékben), kiállította érdekesebb kormányszerkezeteit, az 1980-as évek nagy újdonságával a Berdibericával együtt. Az 1990-es években a privatizációs folyamatok megindulásával a gyárak elbizonytalanodtak, és ilyen körülmények között már nemigen áldozhattak gyűjteményeik bővítésére. Az autógyárak közül a Rába érte el a legnagyobb eredményt. Nagy hozzáértéssel, s megfelelő szakmai előkészítéssel fogott hozzá gyári múzeumának megépítéséhez. 1996. júniusában megnyitotta gyártörténeti múzeumát, amelyben bemutatja 100 éves történetét, fejlődését, eredményeit. Fáradozása példamutató. A vázoltak természetesen nem azt jelentik, hogy a Közlekedési Múzeum raktáraiból hiányoznak a régi nagyobb gépkocsik. Őrzi például a Bergmann gyártmányú akkumulátoros gépkocsit az 1930-as évekből, a MAVAG Lo teherautót, a Rába Botond terepjárót, amely jelenleg a Rába gyári múzeumban látható. Mindkettő az 1930-as évek második felében készült, de már megtalálható a Barkas kisteherautó is. E kollekció egyik legérdekesebb darabja a WM alvázas kisautóbusz 1928-ból, karosszériáját 1949-ben mentőre alakították át. A gyűjtemény az 1970-es évek közepén számára addig idegen profillal bővült. A múzeum vezetősége ugyanis a kerékpárokat - szakmai okokból - a korábbi "géperő nélküli járművek" csoportjából "a géperejű járművek" csoportjába sorolta át. Azóta a kerékpárokkal is az autós szakterület foglalkozik. A "Géperejű, pályához nem kötött közúti közlekedési eszközök és egyéb tárgyak" gyűjtemény mint a megnevezésben is olvasható, nemcsak jármüvekkel és fődarabjaikkal foglalkozik, hanem a gépjárműközlekedés, az infrastruktúra régi tárgyait, eszközeit is igyekszik összegyűjteni. A szakterület gyűjtőköre meglehetősen tág. Foglalkozni kell a gépjárműgyártással és a közlekedéssel egyaránt. A tárgyakon, eszközökön túl az infrastruktúra fejlődésével, a személy- és az árufuvarozással, a fuvarosokkal, a gyáriparral, a javítóiparral, gazdaság- és jogtörténettel, az ipartörténettel, technika- és szakmatörténettel, az alkotókkal és alkotásaikkal, oktatástörténettel stb. Mindezekkel meg kell ismerkedni ahhoz, hogy a tárgyakat azonosítani lehessen, az értéküket fel lehessen mérni. A társadalmi elvárás egyre nagyobb. Az érdeklődők e gépjárműves szakterülethez fordulnak, ha például régi motorkerékpárjaikat, autóikat akarják felújítani, de a főiskolai vagy az egyetemi hallgatók szakdolgozataikhoz is itt remélnek adatokat. A doktori disszertációkon dolgozók is e szakterülettől várnak segítséget, ha témájuk gépjárműközlekedéssel, vagy gyártástörténettel kapcsolatos. A rádiók, a tévék, az újságok munkatársai gyakori vendégek, sztorikat kérnek stb. A szakterület állja az ostromot. Véleményünk szerint nyugati mintára autómúzeumokat kellene létesíteni az országban, mert így a terhelés várhatóan megoszlana. Ha a gyárak és a nagyobb fuvarozók is kialakítják saját gyűjteményüket, egyrészt saját múltjukat ismerik meg jobban, de a magyar közlekedéstörténetnek is nagy szolgálatot tesznek. A Közlekedési Múzeum e cél érdekében szinte valamennyi közlekedési, személy- és árufuvarozási vállalatot felkeresett már. A felkeresettek egyike, másika szorosabb kapcsolatok kiépítésére is hajlandónak mutatkozott, segítséget is adott a múzeumnak. Közéjük tartozott a Csepel Autógyár Kísérleti Üzem és Kutatólaboratórium (1966-1972 között), a FŐTAXI az 1980-as évekig, a Járműfejlesztési 134