Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A "szenvedélyes vadász"

A „SZENVEDÉLYES VADÁSZ" A trianoni békeszerződés értelmében Magyarország nem rendelkezhetett páncélostechnikával, nehéztüzérséggel és légierővel. Azonban a 20-as évek vége felé, a katonai ellenőrzés gyengülésével, Horthy Magyarországa - az általa követett politika függvényeként - egyre közelebb sodródott a háborúhoz. Ehhez a személyi állomány növelésén túl korszerű fegyverekre volt szükség. Mivel Európa nagyhatalmai, s a szomszédos országok is a 30-as évek közepére már számottevő és komoly páncélostechnikát fejlesztettek ki, a m. kir. Honvédség nem kísérletezett magyar prototípusok tervezésével - ehhez sem elegendő idővel, sem a megfelelő anyagiakkal nem rendelkezett -, 1936 után viszont megindult a külföldi szabadalmak átvétele. Addig a Honvédség csak néhány elavult olasz Ansaldóval rendelkezett. Ha már a haditechnikai eszközök nem „magyar elme szüleményei" voltak, magyarságukat legalább hangzatos nevük mutatta. Első lépésként a MÁVAG megvásárolta a svéd L-60 licencet, s ennek alapján 1939-ben megkezdődött a Toldi-I, 1942-ben a Toldi-II könnyű harckocsi sorozatgyártása. Ezzel párhuzamosan 1939-ben és 1940-ben megjelent a Csaba páncélgépkocsi két változata. 1939 tavaszán Hitler bekebelezte Csehszlovákia nyugati részét, s ennek során a Skoda-művekben hadizsákmányként lefoglalta a T-21 -es közepes harckocsi tervdokumentációját, amit - jelentős ellenszolgáltatás fejében - Magyarország rendelkezésére bocsátott. Ennek alapján fejlesztették ki a Turán-I közepes harckocsit és a Zrínyi-I rohamlöveget, 1941-től pedig a Turán-II nehéz harckocsit. Az állami és katonai vezetés minél gyorsabban kívánta pótolni a két évtizedes lemaradást a páncélostechnika terén. Hamar munka azonban ritkán jó! A nevek hangzatosak voltak ugyan, viszont annál gyengébbnek bizonyultak a csapatpróbákon az azokat viselő harcjárművek. Vagy a fegyverzetük volt túl gyenge, vagy nem védték eléggé kezelőiket, vagy túlsúlyosakká váltak, vagy nem rendelkeztek megfelelő mozgékonysággal; esetleg e hibákból több is ötvöződött. A harcokban mindez megbosszulta magát: egyre több harcjárművet lőttek ki, vagy romlottak el pusztán a terepviszonyok nehéz volta miatt. Részint ezért, részint annak következtében, hogy 1944. július 27-én a csepeli harckocsigyárat szétbombázták, a Honvédség fokozatosan átállt a német páncélostechnika alkalmazására - persze a németek a háború előrehaladtával egyre kevesebb harckocsit szállítottak. Egy páncélozott harcjármű használhatóságát három alapvető tulajdonság határozza meg. Ezek: a tűzerő, a páncélvédettség és a mozgékonyság. Fontossági sorrendjüket a jármű alaprendeltetése határozza meg. Például egy könnyű harckocsinál a mozgékonyság, egy nehéznél a páncélvédettség, egy rohamlövegnél pedig a tűzerő a leglényegesebb.