Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A "szenvedélyes vadász"

Intézményünk Haditechnikai Parkjában a korszak egyetlen magyar gyártmányú harcjárműve található meg, a Nimród. Szintén svéd licenc, tulajdonképpen egyszerű gépágyú. A svéd Landswerk 1939-ben mutatta be a Honvédség Vezérkarának az L-62 önjáró 40 mm-es gépágyút. (Önjárónak nevezünk egy nehézfegyvert akkor, ha saját alvázzal és beépített motorral rendelkezik.) Az új harcjárművet 40 M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyú megnevezéssel 1940 áprilisában rendszeresítették a gyorscsapatok kötelékében. Felül nyitott forgótornyában 40 mm-es Bofors gépágyút helyeztek el. Erőforrásként 114 kW-os (német) Büssing motort építettek be, melynek segítségével a harcjármű épített úton 50 km/órás sebességgel volt képes mozgatni 10,5 tonnás testét. A Nimródot 6 fős személyzet kezelte. Homlokfalát 13 mm-es, egyéb felületeit 6-10 mm-es páncéllemezekkel burkolták, amelyeket az akkor igen korszerűnek számító hegesztéssel illesztettek egymáshoz. Hogy személyzetének milyen védelmet nyújtott, találóan jellemzi az akkori katonanyelv a „tojáshéj" gúnynévvel. Katonai szakkifejezéssel élve rontotta a Nimród túlélőképességét, hogy az eredeti L-62 változathoz képest magasított torony rászerelésével, amit a plusz egy kezelő, a tűzvezető beültetése tett szükségessé, a harcjármű magassága 2,8 m-re nőtt a 2,3 m-es szélesség mellett. Nem egy Nimród vesztét okozta, hogy gyalogság elleni géppuskával nem szerelték fel. Ugyancsak kevésnek bizonyult a gépágyú 150 db-os lőszerjavadal/ 940 M. Nimród páncélgépágyú a Haditechnikai Parkban