Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - KEDVES GYULA: Emléknap vagy ünnep? - út a Magyar Golgotára. Gondolatok egy ünnepi beszéd ürügyén

Magyarországnak, sőt éppen ő volt az, aki Magyarországra szabadította az orosz cár haderejét. Mégis képtelen volt fékezni indulatát a magyarországi megtorlás hírére. „Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha is a művelt emberek nevét birtokolták" - jelentette ki a bécsi angol követhez írott utasításában. A feltámadó lelkiismeret mondatta volna ezt az angol lorddal? Sokkal inkább a józanul gondolkodó politikus polgári demokráciában kifejlődött politikai érzéke, amely pontosan tudja, hogy megbékíteni kell a szembenálló politikai feleket, s nem a másik megsemmisítésére törekedni. Ezt a Habsburg-adminisztráció új urai nem érezték, nem is értették, mint ahogy azzal sem voltak tisztában, hogy a kezükben tartott fegyver, a megtorlás fegyvere bizony visszafelé is elsült. „Remélem, hogy ön nyíltan és határozottan ki fogja fejezni azt a csömörérzést, amelyet eljárásuk a mi országunk közvéleményében kelt!" - fejezte be országa bécsi követéhez intézett levelét lesújtó véleményalkotását követően Lord Palmerston. Ponsonby követ úr azonban nem az az ember volt, aki nyíltan és határozottan teszi a dolgát; a nyugati nemzetek tiltakozása azonban - párosulva a nagy szövetséges, a legzsarnokibb európai állam, Oroszország a megtorlások súlyosságát nehezményező álláspontjával - megkötötte Schwarzenberg osztrák miniszterelnök kezét, s a tömeges kivégzéseket 1849. október 26-át követően leállíttatták Haynauval. Pedig Schwarzenberg, a megtorlás szellemi atyja, a „halovány vámpír" még nem is sejtette, hogy szándéka visszafelé sült el. Sokkoló hatás helyett az október 6-i kivégzések a magyar nemzettudat egyik leghatásosabb formálójává, a nemzeti legendárium talán legszívbemarkolóbb fejezetévé váltak. Október 6. szimbólummá nemesedett, a törhetetlen szabadságvágy jelképévé, igazi ünnepévé. Az aradi tizenhárom mártír pedig a szabadságért hozott áldozatvállalás szimbóluma lett, s az aradi kivégzőosztag puskacsövei és a bitófák alá vezető útjuk a magyar kálváriává magasztosult. A kivégzéseket követően a gyász és a dac egy furcsa ékszert teremtett meg. Egy fekete karkötőt a legegyszerűbb anyagból, rajta 9 ezüst betűvel, az aradi tizenhárom nevének kezdőbetűivel.

2 Ezek megfelelő sorrendbe állítva egy jelmondat szavainak a kezdőbetűi voltak: Pannónia Vergiss Deine Todten Nie Als Kläger Leben Sie! Magyarország, soha ne feledd halottaidat, mint vádlók [tovább] élnek ők! De mielőtt számba vennénk a kezdőbetűk mögött rejlő „vádlókat", akik 1849 őszén vádlottként álltak az aradi hadbíróság elé, vegyük számba kálváriájuk állomásait is, amely a kortársak által a Magyar Golgotának elkeresztelt aradi vesztőhelyre vezetett! Ennek a kálváriának az első stációja a Pankota és Csigérszőllős közötti mező volt, a világosinak nevezett, de Világos mezővárosától mintegy 15 km-rel északra lezajló fegyverletétel helyszíne 1849. augusztus 13-án. Tizenhárom honvédtá2 A Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Emlékanyag-gyűjteményében őrzött tárgy szakmai ismertetését lásd Bodor Imre: Karkötő az aradi vértanuk emlékére. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 6. Szerk. Hausner Gábor. Budapest, 2005. 221-222. p. Színes fényképe: 311. p.