Kreutzer Andrea - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 10. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - KEDVES GYULA: Emléknap vagy ünnep? - út a Magyar Golgotára. Gondolatok egy ünnepi beszéd ürügyén

Karikagyűrű, belül ezüstözött, tíz helyeií kisarkított, rajta kilenc'betű: PlDTNAKLS és egy szövegelválasztó kereszt. A Hadtörténeti Múzeum magyar királyi leltárkönyve szerint Damjanich János özv­egye készítette férje bilincséből, 1853-ban a gyűrűt a Genfbe száműzött Dessewffy Dénes feleségének adta. bornok esett itt az orosz cári hadsereg fogságába. Ök nem voltak teljesen azono­sak az „aradi tizenháromként" tisztelt mártírjainkkal. A második stáció Kisjenő volt a fegyverletétel másnapján. Ide irányították egyelőre még fegyveres őrizet nélkül a honvédsereg tisztjeit, élükön Görgeivel és 12 tábornoktársával. A legénység, akiket tisztjeiktől már ekkor elkülönítettek, Zarándra vonult. Elválasztották Görgeit is, aki néhány kísérőjével még aznap továbbutazott Nagyváradra Paszkievics tábornagy orosz fővezér főhadiszállására, aki magához rendelte kihallgatásra, illetve - ahogy az később kiviláglott - azért, hogy így biztosítsa legalább az ő életét a császári megtorlástól. Eredetileg Nagy­váradra szándékozták vitetni a többi tábornokot is, s azokat augusztus 15-én Kisjenőről ebbe az irányba indították el, de őket Nagyszalontánál, a tiszteket pe­dig Nagyzerindnél megállították. A tábornokok 16-án, a tisztek Nagyzerindről és Kisjenőről az azt követő napokban folyamatosan érkeztek Sarkadra a 3. stáció színhelyére. Egyelőre reménykedtek sorsuk jobbra fordulásában, miután az oro­szok meglepően lazán, gyakorlatilag csak jelképesen őrizték őket, s - amit tévesen jelzés értékűnek fogtak fel - még kardjaikat is meghagyták oldalukon. Augusztus 18-án azonban bekövetkezett az első aggasztó lépés, a 12 tábornokot és a vezérkar törzstisztjeit elválasztva a folyamatosan Sarkadra érkező honvédtisztektől reggel Gyulára indították útnak, ami éppen ellenkező irányba esett, mint Nagyvárad. A 4. stáció helyszínén, Gyulán egy egész hetet töltöttek a leendő mártírok, abban reménykedve, hogy sorsuk kedvezően alakul, s nem kell meghozniuk az ál­dozatot, nem kell a legdrágábbat, életüket adni a polgári átalakulással összefo­nódó nemzeti önállóság eszméjéért. Az oroszok még itt is barátságosnak tűnőén viselkedtek úgy a tábornokokkal, mint a velük együtt odavitt vezérkari tisztekkel, illetve a hadseregtörzsbe és a hadügyminisztériumba beosztott törzstisztekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom