Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - ZAKAR PÉTER: Damjanich János imája a Hadtörténeti Múzeum kéziratos emlékanyag-gyűjteményében

sokban maradt fenn Damjanich felesége számára írt imája. A két autentikusnak tekinthető fordítás Lakatos Ottóé, illetve Hamvay Ödöné. Lakatos Sujánszky­tól kapta meg fordítás végett az imádságot, méghozzá közvetlenül annak meg­írása után. Hamvaynak viszont Damjanich felesége mutatta meg az eredeti pél­dányt jó néhány évtizeddel később. Lakatos a kivégzést követően készített egy fordítást, ezt Sujánszky bemásolta naplójába. Később, 1870-ben, A honvédmen­ház könyvé-ben egy kicsit változtatott a fordító az imádság szövegén, 34 majd 1881-ben, amikor Lakatos Ottó közreadta Aradról írt munkáját, akkor ismét több ponton javított a fordításon, noha ezt nem közölte olvasóival. Lakatos és Hamvay fordításai tartalmilag nem térnek el egymástól, s feltételezhetően az eredeti példányról készültek. 35 A német nyelvű változatok közül nehezebb meg­állapítani, melyik példány hasonlíthat leginkább az eredetihez, de feltételezhe­tő, hogy a Leiningen Ármin által 1896. október 28-án hátirattal ellátott, majd a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott példányt Damjanich felesége má­solta, vagy másoltatta, így az szintén az eredeti példány másolásával keletkezett. Ennek ellenére abban a változatban is nagy valószínűséggel található másolás­ból eredő hiba. 36 Az imádság tartalmi szempontból a személyes utalásokon túlmenően politi­kai üzeneteket is tartalmaz. „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét ke­gyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!" ­olvashatjuk benne többek között. Ami a személyes vonatkozásokat illeti, Dam­janich még 1849. szeptember 23-án arra bíztatta feleségét, hogy imádkozzon ahhoz, „aki mindenkit megoltalmaz, és aki igazságos. Ö mindenesetre megpu­híthatja az uralkodó szívét." 37 Ez a gondolat, mint láttuk, hasonló formában megjelent az imádságban is. A másik motívum, ami a börtönben írt levelekben előbukkan, a halállal való férfias szembenézés gondolata. Damjanich 1849. október 4-én arra bíztatta Lei­ningen-Westerburg Károlyt, hogy félelem nélkül nézzenek szembe a halállal, és „próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mérnek". Október 5-én, Vásárhelyi 33 Biblioteca Judeteana „A. D. Xenopol" Arad. Sectia Patrimoniu 164.135. 29. Megjegyzendő, hogy Tiszti Lajos az „Aradi vértanúk albumá"-ban meghamisította Sujánszky naplóját, amikor önkényesen néhány Görgeit lejárató mondatot adott Damjanich szájába: „Tisz­telendő barátom! Bennünket csak a véletlen bonyolított testvéri harcba. Görgey gyalázatosan megcsalt bennünket, ő csak a maga élete biztosításáról gondoskodott, bennünket cserbenhagyott! Leginkább vitéz bajtársaimnak sorsa szomorít engem..." Tiszti 1890. 118. p. Ezeket a mondatokat Sujánszky nem írta le naplójába, s hogy az ilyen jellegű ferdítések milyen károkat okozhatnak, arra jellemző, hogy még 1989-ben is akadt szerző (Csorba László), aki Sujánszky naplójára hi­vatkozva, idézőjelek közé zárva közölte ezeket a hamis mondatokat. Csorba László: A tizenhárom aradi vértanú. Panoráma, [1989.] 5. p. Sujánszky naplójának kivégzéssel kapcsolatos részét közli: Lakatos I. 221 p., s ennek nyomán Ka­tona 208. p. M Tiszti 1870. 24-25. p. 35 Biblioteca Judeteana,A- D. Xenopol" Arad. Sectia Patrimoniu 164.135. 30-31. 36 MOL R 306 Katonai iratok 1. d. 1. tétel. Damjanich János iratai. MNM Könyvtára Levéltári Növedékszáma 1903/82 volt. 37 Katona 164. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom