Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - ZAKAR PÉTER: Damjanich János imája a Hadtörténeti Múzeum kéziratos emlékanyag-gyűjteményében

sokban maradt fenn Damjanich felesége számára írt imája. A két autentikusnak tekinthető fordítás Lakatos Ottóé, illetve Hamvay Ödöné. Lakatos Sujánszkytól kapta meg fordítás végett az imádságot, méghozzá közvetlenül annak megírása után. Hamvaynak viszont Damjanich felesége mutatta meg az eredeti példányt jó néhány évtizeddel később. Lakatos a kivégzést követően készített egy fordítást, ezt Sujánszky bemásolta naplójába. Később, 1870-ben, A honvédmenház könyvé-ben egy kicsit változtatott a fordító az imádság szövegén,

34 majd 1881-ben, amikor Lakatos Ottó közreadta Aradról írt munkáját, akkor ismét több ponton javított a fordításon, noha ezt nem közölte olvasóival. Lakatos és Hamvay fordításai tartalmilag nem térnek el egymástól, s feltételezhetően az eredeti példányról készültek.

35 A német nyelvű változatok közül nehezebb megállapítani, melyik példány hasonlíthat leginkább az eredetihez, de feltételezhető, hogy a Leiningen Ármin által 1896. október 28-án hátirattal ellátott, majd a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott példányt Damjanich felesége másolta, vagy másoltatta, így az szintén az eredeti példány másolásával keletkezett. Ennek ellenére abban a változatban is nagy valószínűséggel található másolásból eredő hiba.

36 Az imádság tartalmi szempontból a személyes utalásokon túlmenően politikai üzeneteket is tartalmaz. „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!" olvashatjuk benne többek között. Ami a személyes vonatkozásokat illeti, Damjanich még 1849. szeptember 23-án arra bíztatta feleségét, hogy imádkozzon ahhoz, „aki mindenkit megoltalmaz, és aki igazságos. Ö mindenesetre megpuhíthatja az uralkodó szívét."

37 Ez a gondolat, mint láttuk, hasonló formában megjelent az imádságban is. A másik motívum, ami a börtönben írt levelekben előbukkan, a halállal való férfias szembenézés gondolata. Damjanich 1849. október 4-én arra bíztatta Leiningen-Westerburg Károlyt, hogy félelem nélkül nézzenek szembe a halállal, és „próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mérnek". Október 5-én, Vásárhelyi 33 Biblioteca Judeteana „A. D. Xenopol" Arad. Sectia Patrimoniu 164.135. 29. Megjegyzendő, hogy Tiszti Lajos az „Aradi vértanúk albumá"-ban meghamisította Sujánszky naplóját, amikor önkényesen néhány Görgeit lejárató mondatot adott Damjanich szájába: „Tisztelendő barátom! Bennünket csak a véletlen bonyolított testvéri harcba. Görgey gyalázatosan megcsalt bennünket, ő csak a maga élete biztosításáról gondoskodott, bennünket cserbenhagyott! Leginkább vitéz bajtársaimnak sorsa szomorít engem..." Tiszti 1890. 118. p. Ezeket a mondatokat Sujánszky nem írta le naplójába, s hogy az ilyen jellegű ferdítések milyen károkat okozhatnak, arra jellemző, hogy még 1989-ben is akadt szerző (Csorba László), aki Sujánszky naplójára hivatkozva, idézőjelek közé zárva közölte ezeket a hamis mondatokat. Csorba László: A tizenhárom aradi vértanú. Panoráma, [1989.] 5. p. Sujánszky naplójának kivégzéssel kapcsolatos részét közli: Lakatos I. 221 p., s ennek nyomán Katona 208. p. M Tiszti 1870. 24-25. p. 35 Biblioteca Judeteana,A- D. Xenopol" Arad. Sectia Patrimoniu 164.135. 30-31. 36 MOL R 306 Katonai iratok 1. d. 1. tétel. Damjanich János iratai. MNM Könyvtára Levéltári Növedékszáma 1903/82 volt. 37 Katona 164. p.