Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - ZAKAR PÉTER: Damjanich János imája a Hadtörténeti Múzeum kéziratos emlékanyag-gyűjteményében
Júliához intézett levelét is ezzel a gondolattal zárta: „Mein Loos ist fürchterlich - aber ich hoffe es als Mann zu ertragen." 38 Noha a német nyelvű változatok egy-két szó vonatkozásában nem egyeznek, nagyon valószínű, hogy az imádság eredeti példányában is szerepelt valamilyen hasonló kifejezés („den entehrenden schmählichen / schräklichen Tod kräftig und als Mann bestehen kann"). 39 Az alábbiakban közöljük Lakatos Ottó kivégzést követően készített fordítását, majd a Hadtörténeti Múzeumban őrzött példányokat is. A Hadtörténeti Múzeum kézirattára három német nyelvű másolatot őriz, amelyek között főként a központozásban, illetve a bekezdésekben vannak eltérések. Az egyes szövegváltozatokra a lábjegyzetekben utalunk. A három másolat keletkezésének időpontját nem tudtuk megállapítani. Valamennyi változatban valószínűleg előfordulnak kisebb másolási hibák. A második változatban időnként kivakarták a nem kívánatos betűket. Az imádság terjesztése, illetve terjedése is hozzájárult ahhoz, hogy Damjanich Jánosnénak a dualista Magyarországon sikerült betöltenie a „nemzet özvegye" szerepet. Halálának évében, 1909-ben, egyik pártfogoltja, Sebestyénné Stetina Ilona így foglalta össze a tábornok özvegyéről kialakult képet: „Damjanich Jánosné úgy él mindnyájunk emlékezetében, mint hajlott korú matróna, mint mártírhalált halt férjének sírig gyászoló hitvese, ki soha sem »dobta el az özvegyi fatyolt« csak a gyász kultuszának élt, s az életörömökről való teljes lemondással és egyéniségének teljes megtagadásával, magát mindig csak a dicső magyar szabadsághős nevezte." 40 38 MOL R 306 1. d. 1. tétel. Damjanich János iratai. Damjanich János levele Vásárhelyi Júliához. Arad, 1849. október 5. Fordítását újabban közli Katona 166. p. 39 MOL R 306 1. d. 1. tétel. Damjanich János iratai. 40 Sebestyénné 4. p.