Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - GALVÁN KÁROLY: „Ha elmész a csatába, gondolj ott a babádra..." Tallózás a Hadtörténeti Múzeumban őrzött első világháborús kották közt

A műzene egyes alkotásai elsősorban a székesfővárosi szórakozóhelyek tarka világában (zenés kávéházak, orfeumok,

2 kabarék, operettszínház) válhattak közkedveltté, s híresültek el országos viszonylatban is a kisebb-nagyobb vidéki városokban. Az eredetileg minden megzenésített költeményt jelölő sanzon a XIX-XX. század fordulóján az érzelmes, szatirikus vagy humoros, könnyed, melodikus kabarédal megnevezése lett. A világvárossá fejlődő Budapesten francia és német mintára honosodott meg. Ugyancsak hódított a szatirikus tartalmat hordozó kuplék

3 éneklése. Népszerűségük a XX. század első negyedében tetőzött, amikor a kor jelentősebb költői - Ady Endre, Heltai Jenő, Szép Ernő, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső és sokan mások - szinte szórakozásul, művészi szójátékként és nem utolsó sorban anyagi megfontolásból - szívesen faragták a rímeket Zerkovitz Béla, Nádor Mihály, Huszka Jenő, Szirmai Albert és mások könnyed fülbemászó dallamaihoz. Az a mondás, hogy „Inter arma silent Musae" - a fegyverek közt hallgatnak a múzsák - úgy érezhetjük, az első világháború idején kevéssé érvényesült. Ez egyrészt abból adódott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának közel ötven éve nem volt háborúja, másrészt abból is, hogy a háború nagyobb részében állásháború volt, a harcok szüneteiben erre inspirálta a harcolókat a tétlenség, de az a karitatív cél is, hogy általában az ezred övegy- és árvaalapjának javára némi pénzt szerezzenek. Ennek szellemében a fronton, sőt hadifogságban a katonák alkalmi szerzőként maguk is megpróbálkoztak egy-egy ezredinduló vagy éppen érzelmes melódia megalkotásával. Ez a Múzeum szerény gyűjteményében is jól tükröződik. A szórakozóhelyeken, a kor ismert és elismert művészeinek tolmácsolásában felhangzó dallamok igen gyakran váltak slágerré, s jutottak el ily módon a társasági élet másik szférájába, a polgári otthonok világába is. Abban a korban, amikor a házi zenélés a társasélet természetes velejárója volt, a zongorán, énekkel előadható édes-bús dalok meglehetősen nagy népszerűségnek örvendtek. Ez a közös házi zenélés, amely a polgári otthonokban magától értetődő, sokak által gyakorolt tevékenység volt, szinte teljesen eltűnt a második világégés után - igaz, az új rendszer nem kedvezett az ilyesfajta összejöveteleknek sem. Addig azonban meglehetősen nagy piacot biztosított egy-egy melódiának, amelyet kotta formájában szereztek be és tettek saját körükben ismertté az összejáró baráti körök. 2 Orfeum: olyan mulatóhely, ahol a közönség asztalok mellett fogyaszthatott, míg a színpadon vagy a parketten artistaszámok, énekes színművek, kuplék váltakoztak. Az orfeum kifejezés csak nálunk, Ausztriában és Csehországban ismert; egyébként Café Chantant, Varieté, Music Hall a neve. - Magyar Színházművészeti Lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, 1994., interneten elérhető: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/index.html (a továbbiakban: MSZMLint). 3 Kupié (francia): eredetileg két, párhuzamban álló ritmikai tétel összekapcsolása egy strófába. Általában vidám dalstrófa könnyű dallammal, rendszerint tréfás refrénnel. A zenés kávéházakból az orfeumokba jutott el, ahol gyakran időszerű célzásokkal telített, könnyed, sokszor pikáns, sőt trágár dalocskák hangzottak fel, szövegük lényegesebb szerepet játszott, mint dallamuk. Az igazi hatása az előadóján múlik. Interpretációja sajátos adottságokat kíván, poentírozó és árnyaló képességgel, beszédes arcjátékkal és pantomimikával kell előadni. MSZMLint