Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - BACZONI TAMÁS: Válogatás a Hadtörténeti Múzeumban található magyar vonatkozású rohamsisakokból

BACZONI TAMÁS Válogatás a Hadtörténeti Múzeumban található magyar vonatkozású rohamsisakokból A rohamsisak - mint a haditechnikai eszköztár egy újabb kelléke - annyi más újítással együtt az első világháború szüleménye. A lövészárok-háború követelményei tették szükségessé e hatásos fejvédő eszköz megszerkesztését. Az első sisaktípusokat középkori minták alapján készítették mind a német, mind az angol, mind a francia tervezők (e három fő sisaktípus uralta az első világháború csatatereit). Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetősége az 1915-ben megnyílt olasz fronton ismerte fel elsőként e felszerelési cikk szükségességét, ugyanis a hegyvidéki, sziklás terepen különösen sok fejsérülés fordult elő. Két megoldás kínálkozott: hazai fejlesztés, vagy a már használatban álló német sisaktípus átvétele. Végül mindkét változat egyszerre valósult meg a háborús sietség miatt, egyrészt Németországtól kértek sisakokat, majd átvették a német 16 M. rohamsisak gyártási licencét, másrészt, amíg a licenc átvételéről szóló tárgyalások folytak, a berndorfi (Ausztria) Arthur Krupp Metallwarenfabrik A. G. kifejlesztett és rövid ideig

1 gyártott egy, a német típushoz hasonló, de egyes megoldásaiban attól eltérő sisaktípust. Magyarországon a német 16 M. sisakot a csepeli Weiss Manfréd Művek gyártotta. Csekély számban használtak zsákmányolt, francia (Adriantípusú) sisakokat is a román fronton, illetve a haditengerészetnél.

2 A világháború után a forradalmak és ellenforradalmak katonai alakulatai a háborúból megmaradt sisakkészleteket használták. Érdekesség, hogy a Nemzeti Hadsereg egyes alakulatainál elterjedt különféle jelvények (általában Szent korona-ábrázolás) viselése.

3 A harmincas évek haditechnikai modernizációja új sisaktípus kifejlesztését tette szükségessé, a költséges (és bizonytalan kimenetelű) kísérletezés helyett újból a jól bevált „német kapcsolatban" bízott a magyar hadvezetés: hosszas tárgyalások után megvették a német 35 M. sisaktest licencét, a bélést viszont hazai fejlesztéssel oldották meg, az első világháborús minta alapján.

4 A sisakot a Győri Vagon és Gépgyár, illetve 1 1917 májusától novemberig kb. 140.000 darabot. Dirrheimer, Günter: Der militärische Stahlhelm in Österreich. In Baer, Ludwig: Vom Stahlhelm zum Gefechtshelm. Bd. II. Neu-Anspach, 1994. 429. 2 Pandula Attila: Rohamsisakok Magyarországon (1916-1945). (Fegyverbarátok füzetei sorozat.) Budapest, é. n. 240. 3 Ezt tiltotta meg a 28015/eln. 28.-1920. sz. rendelet: „Ismételten észleltem, hogy egyes csapatrészek - az előírástól eltérőleg - rohamsisakjaikat fehér kettős kereszttel, koronával stb. feldíszítve vonulnak ki. Tekintettel arra, hogy a rohamsisaknak... bárminemű... jelvénnyel való díszítése nem harcszerű, ilynemű feldíszítések mellőzendők és a már feldíszített sisaknál ezen dísz a legrövidebb időn belül eltüntetendő, mert különben a magyar nemzeti hadsereg egyenruházatában egyenetlenség honosodna meg." Kisközlöny, 1920. 63. 4 Pandula: i. m. 246. A német bélés szabadalmi dija túlságosan drága volt.