Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai

Schweidel befejezte-e tanulmányait; egyes források szerint a pesti egyetemen jogot tanult, de ez egyelőre bizonytalan.

5 1815-ben, a napóleoni háborúk utolsó évében lépett be hadapródként a cs. kir. hadseregbe, s mindvégig a 4. (előbb Frigyes herceg, hessen-homburgi trónörökös, majd Sándor orosz nagyherceg, trónörökös nevét viselő) huszárezredben szolgált. Az ezredet 1733-ban alapították, 1734-1815 között kb. 260 ütközetben, csatában, rajtaütésben vett részt. Schweidel kitüntette magát az 1815. június 26-27-iki rajnai átkelésnél, majd - nemeslevele szerint - Hüningen és Neubreisach ostrománál.

6 Alakulatával együtt, élén Simonyi József ezredessel, „a legvitézebb huszárral" ott volt a párizsi bevonulásnál. 1816-ban végre megkapta hadnagyi kinevezését, s ezzel tiszt lett.

7 A francia háborúk után unalmas és szürke békeévek következtek; Schweidel alakulata 1823-ban a Habsburg-birodalom egyik legfejletlenebb tartományába, az 1772 óta osztrák kézen lévő Galíciába került, törzsállomása Tarnopolban volt. Schweidel 1824ben lett főhadnagy, s ugyanebben az évben vezette oltárhoz a húszéves, zlatillói Domicella Bilinskát, egy elszegényedett lengyel nemesi család sarját. Miután a cs. kir. hadseregben a tiszteknek - amennyiben egyáltalán engedélyt kaptak a házasságra 3000 forint kauciót (házassági biztosítékot) kellett letenniük, s ezt a meglehetősen csekély zsoldból nem lehetett kifizetni, Schweidel kaucióját apja tette le. A házasságból négy leány (Sarolta, Mária, Karolina és Anna, vagy ahogy Schweidel nevezte, Nina) és egy fiú (Albert vagy Adalbert) született; Albert (1828-1916) maga is apja nyomdokaiba lépett, s huszártisztként szolgált a 4. huszárezredben. A szabadságharcban századosságig vitte, és Schweidel még 1849. szeptember-októberében, az aradi várbörtönben is komolyan aggódott amiatt, hogy fiát ugyanúgy halálra ítélik és kivégzik, mint ahogy őt.

8 S érdemes megjegyezni, hogy Schweidelt galíciai szolgálata idején állítólag szorosabb kapcsolat fűzte Julius Haynau ezredeshez, a 30. gyalogezred parancsnokához is.. .

9 A 4. huszárezred szolgálata nem volt könnyű. Az 1830-1831. évi lengyel felkelés idején állandó készültségben volt, annak leverése után pedig az osztrák területre menekült lengyel szabadságharcosok lefegyverzésével foglalatoskodott. Az ezred egy része tanúja volt annak, amint a Tupurcsin altábornagy vezette orosz csapatok Dwernicki tábornok 3500 főnyi, 17 löveggel rendelkező lengyel hadoszlopát átüzték a határon, s Fackh József ezredes szólította fel az oroszokat arra, hogy hagyják el az osztrák területet, majd ő irányította a lengyelek lefegyverzését. 1831. május 23-án Catacharuwke térségében egy újabb, 900 főnyi lengyel csapat lépte át a határt, s Oknoig vonult. Schweidel, aki ekkor az ezred 2. őrnagyi osztálya 2. századának 2. szakaszát vezényelte, s Grzymalow községben állomásozott, szakaszával Oknoba sietett, Szirmay hadnagy 20 katonájával megszállatta a község kijáratait, majd a már beszállásolt lengyeleket felszólította a kivonulásra és a fegyverek letételére. Ezalatt a Gröbner száza5 Kalapis: i. m. 101-103. 6 E két utóbbi helység neve nem fordul elő az ezred történetében, amely viszont említi Montbeliard város ostromát és Bedfort ostromzárát. Treuenfest, Gustaw Ritter Amon von: Geschichte des k. u. k. Husaren Regiments Nr. 4. Arthur Herzog von Connaught und Strathearn. Wien, 1903. 449-450. 7 Csorba: i. m. 37. 8 Márki: i. m. 119. Megemlíti egy József nevü fiát is, s szerinte az ö betegsége miatti aggodalom tartotta vissza Schweidelt 1849 augusztusában a meneküléstől; ennek azonban a naplóban és az itt közölt iratokban nincs nyoma. 9 Márki: i. m. 120.