Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai

dos vezette 1. szakasz, valamint a 41. gyalogezred egy százada is megérkezett, s a lefegyverzett lengyeleket ők kísérték Skalatba. Május 24-én Schweidel a csapat vezetőjével, Kolisko tábornokkal Stanislawba indult, ahol június 3-án adta át foglyát a hatóságoknak. Osztrák nemesi oklevele szerint Schweidel „elszánt magatartásával arra bírt egy hétszáz főnyi lengyel felkelő csapatot, mely Kolisko tábornok alatt Oknónál osztrák határra lépett, hogy lerakja a fegyvert, noha már ellenállásra készült."

10 A független Lengyelország gondolata később sem halt el, s az osztrák megszállás alatti Galícia még mindig forrongó területnek számított. Itt kellett útját állni az orosz területekről netalán átcsapó mozgolódásoknak s a szintén onnan érkező járványoknak, így a kolerának és a pestisnek is. 1833-ban is több vezénylet (Streifkommando) ténykedett lengyel menekültek fogolykíséreteként. Az unalmas szolgálatban csak a századok időnkénti állomásváltásai jelentettek némi változatosságot; ez részben a katonaság állandó foglalkoztatását célozta, részben a lakossággal való szorosabb kapcsolatok kialakulását volt hivatva megakadályozni.

11 1835-ben az egész ezredet összevonták Tarnopol környékén, s a galíciai főhadparancsnok szemlét tartott felette. Schweidel ebben az évben kapta meg századosi kinevezését. 1837-ben a huszárok az orosz területeken kitört pestisjárvány miatt kordont vontak a határon. A következő év júliusában a czortkówi kerület parasztjai keltek fel földesuraik ellen, mire a főhadparancsnokság mozgósította az ezred két osztályát, s Tarnopol környékén vonta össze őket. 1839 őszén előbb a Lemberg (Lwów) környéki nagygyakorlaton, majd a Grodek környéki, három lovasezred által végrehajtott gyakorlaton vett részt az alakulat. Az ezred - nem tudni miért - 1842. augusztus 28-án ünnepelte fennállásának százéves évfordulóját, s ennek örömére, 19 év után, ismét költözhetett, ezúttal Grodekbe. Gyakorlatok és a megszokott rendfenntartó feladatok töltötték be a hétköznapokat. Az ezred története szerint az alakulat teljesítménye valamennyi gyakorlaton a megjelent magas méltóságok még magasabb megelégedésére szolgált.

12 1845-ben Schweidelt őrnaggyá nevezték ki, s egyben az egyik őrnagyi osztály (két század) vezetését bízták rá. Schweidel többször is volt ezrede magyarországi toborzó parancsnokságánál főleg Baján és Zomborban, de tudunk egy 1829. évi máriaradnai látogatásáról is.

13 Századosi kinevezése is itt érte. 1845 decemberében, őrnagyi kinevezése után pedig Bács-Bodrog vármegye tiszteletbeli táblabírájává is választotta. 1846-ban újabb lengyel nemzeti mozgalom bontakozott ki Galíciában. A Poznanban székelő Lengyel Demokrata Társaság tagjai arra törekedtek, hogy a jobbágyfelszabadítás meghirdetésével nyerjék meg a lengyel függetlenség ügyének a galíciai (részben ukrán) parasztságot. A forradalmárok azonban elhamarkodottan és kellő titoktartás nélkül cselekedtek, így mind az osztrák, mind az orosz, mind a porosz hatóságok felkészülhettek. Az osztrák propaganda célja az volt, hogy elhitesse az évtizedek óta megnyomorított jobbágyokkal: uraik azért keltek fel, hogy kiirtsák őket. így aztán a mozgalom szervezőinek egy részét maguk a parasztok gyilkolták meg vagy szolgáltatták ki az osztrák hatóságoknak, s a nemesek által alakított felkelőcsapatokat az osztrák kormányzat gyakran saját jobbágyaikkal verette szét. A kibontakozó népmozgalomnak több 10 Treuenfest: i. m. 469.; Csorba: i. m. 38. 11 Az ezred 1833-1848 közötti történetére lásd Treuenfest: i. m. 474-486. és Hennann: Poeltenberg, 9^5. 12 Treuenfest: i. m. 474-480. 13 Lásd erre börtönnaplójának 1849. szeptember 8-i bejegyzését. Katona 1979. 1. kötet. 189.