Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52

A fenti társadalmi egyesületi, intézményi típusoknak a régi és az új közgyűlési tagok közötti megoszlását vizsgálva szembeötlő egyezéseket és eltéréseket találunk. Mindkét csoport körében az olyan szakmai jellegűnek tekinthető szervezetek, ill. egyesületek voltak a legfrekventáltabbak, mint a Kereskedelmi és Iparicamara, a különféle céhek, a Pest-Budai Ügyvédegylet, az Orvos-egylet, az Iparegylet, a Lloyd Társulat, az OMGE stb. Míg azonban a régieknél a szakmai szervezetek és egyesületek részesedési aránya kb. csupán egynegyede volt az összes szervezetének, az új városatyák esetében ez az arány már csaknem egyharmados, s többször találjuk őket olyan újabb keletű szervezetek irányító testületeiben, mint különféle kereskedelmi körök, az egyetem vagy a műegyetem államvizsga-bizottsága, iskolaszéki elnöksége, Vöröskereszt, Tűzoltóegylet stb. Körülbelül hasonló arányban kultiválták a régi és új városatyák a kulturális és jótékonysági, valamint a politikai jellegű egyesületeket is. Régebbi alapítású, jellegzetes helyi kulturális egyesületek között tarthatjuk számon a gyakran előforduló zenei egyesületeket, mint pl. a PestBudai Hangász Egyletet, a Pest-Budai Dalárdát, a Zeneművészetet Támogató Egyletet, az egyéb kulturális egyesületek között szerepel a Népkönyvkiadó Egylet, és a sport korai kultuszára, s annak a közgyűlési tagok közötti népszerűségére utal a Tornaegylet előfordulása az olyan patinás, tágabb értelemben kulturális szervezetek mellett, mint a budai és a pesti lövészegyletek. Az új tagok körében is gyakrabban előforduló újabb keletű kulturális intézmények között említhetjük a Konzervatóriumot, a Magyar Képzőművészeti vagy a Történelmi Társulatot. Városi alapítású, felügyeletű vagy a várossal egyéb módon kapcsolatban lévő jótékonysági egyletek vezetői, vagy felügyeleti szerveiben gyakran találunk többeket mind a régi, mind az új városatyák soraiból. így a régiek közül viszonylag sokan előfordulnak az olyan évtizedes egyletek vezető testületeiben, mint a pesti Vakok Intézete vagy a Concordia Pesti Jótékonyegylet, avagy az egyes városrészek polgárságához, illetve egyes szakmákhoz kapcsolódó, egy-egy szentről elnevezett betegsegélyezési és temetkezési egyletek, mint a Szent István, József, János, Noé, Erzsébet, Teréz stb. Noha a „modem" időkben alakult jótékonysági egyletek választmányai természetszerűleg számos régi városatyával is büszkélkedhettek, ezekben mégis valamivel több, a helyi közügyekbe csak mostanában bekapcsolódó fővárosival találkozunk. Ilyen újabb keletű, sokszor meghatározott réteg számára alakult, karitatív szervezet volt többek között a Kereskedők Beteg- és Nyugdíjegylete, az Országos Tanári Egylet, a Gyermekőrző Intézet Elterjesztésére Alakult Egylet, a bölcsődék ősének tekinthető Csecsemőőrző Intézet vagy a gyermekgyógyászat terén úttörő szerepet játszott Szegénygyermekkórház Egylet. Régi és új városatyák nagyjából hasonló - kisebb - mértékben vettek részt politikai-társadalmi jellegű szervezetek munkájában. Újak és régiek is találhatók a városegyesítés előkészítése körüli vitákban szavát többször is hallató demokrata-szabadelvű irányultságú Egyenlőségi Körben, s a valamivel talán konzervatívabb Nemzeti Kör vezető testületei is egyként helyet adtak patinás patríciusoknak és újsütetű világváros-építőknek. A zsidó eredetű képvielők megjelenésével a várospolitikai vezetőréteg mentalitásának módosulására az egyházi és a városi intézményi szervezetekben tapasztalható aktivitás eltérő foka utal. Noha a régi közgyűlésekben is előfordult - főként az igen intenzív egyházközségi életet élő evangélikus - városatyák fokozott hitegyleti szerepvállalása; az újak e tárgyú érdekeltségének jelentős arányú megnövekedése viszont az izraelitáknak még a luteránusokat is felülmúló hitközségi aktivitásával magyarázható. Ennek megfelelően, míg a régiek között elő-előfordultak evangélikus egyházi és iskolakurátorok, presbiterek, a görög-román egyházhatósághoz delegáltak; most, az új érában szinte alig találunk olyan tehetős izraelita gyárost vagy nagykereskedőt, akinek ne lett volna valamilyen tisztsége vagy legalább választmányi tagsága a helyi hitközségnél. Külön ki kell emelni a hitközségi irányítás alatt működő, de karitatív vagy kulturális jellegű különféle egyletekig