Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52

ben viselt feladatvállalásokat: Izraelita Beteg és Temetkezési, Kéz- és Földműves Egylet, Hitközség Iskolai, Jóléti, Kórházi, Kultúr- vagy Pénztári Választmánya, Pesti Izraelita Hölgyegylet, Izraelita Országos Iroda Elnöksége, stb. A jótékonysági-karitatív városi létesítmények közvetlen képviselő-testületi ellenőrzését szükségesnek tartó hagyományos, „gyámolító" mentalitás következményeként 1873 előtt az Erzsébet leány- és a József fiárvaház, valamint a Szegényház és a Dologház bizottmányi felügyeletét kizárólagosan közgyűlési tagok látták el. Lássuk ezek után, hogy egy-egy igen intenzív egyleti életet élő személy esetében hogyan festett a társadalmi aktivitás. A legtöbb társadalmi szervezetben vezető szerepet játszott tíz közgyűlési tag között két régi polgárt találunk: Fuchs Rudolf dohány-nagykereskedőt és Ludvig János bábsütőmestert. Előbbi a szepesi patríciusok közül való, 1842 óta rendelkezett pesti polgárjoggal, 1848-tól volt folyamatosan a pesti közgyűlések tagja, s három ház után fizetett 2265 forint házbéradót mint lipótvárosi virilista; az 1867-es tisztújításon a városrész összeíró-bizottságának elnöke, hét részvénytársaságnak is főrészvényese volt.

62 A társadalmi életben az evangélikus egyház kurátoraként, a Kereskedelmi Akadémia választmányi tagjaként vett részt; tagja volt a Kereskedelmi Kamarának és tiszteleti tagja a Kereskedő Ifjak Társaságának. Ludvig János 1838 óta volt pesti polgár, 1861-től közgyűlési tag, s az egyesítéskor mint lelkes terézvárosit - 1862-ben és 1867-ben kerületi esküdt is volt, majd az ekkori tisztújítás összeíró-bizottságának tagja - VII. kerületi póttagságra érdemesítették a választók. Alighanem a régi vágású, jámbor jótékonykodók ideáltípusának tekinthető, hiszen viszonylag csekély jövedelme ellenére (154 ft házbéradó) hat (!) betegségi és temetkezési egylet pénztárnoki, ill. elnökségi tisztét is betöltötte, úgymint: Szt. Erzsébet, Szt. János, Védangyal, Szt. Teréz, Terézvárosi Szőlősgazdák, Általános. Az újként érkezettek társadalmi szerepvállalását illusztrálja ugyanakkor a neves szemészprofesszor, Hirschler Ignác közéleti szereplése, aki miközben akadémiai és Országos Közegészségügy Tanács-béli tagsága mellett az Orvosegylet elnöki tisztét is betöltötte, aktív hitéleti szerepet is játszott, hiszen elnöke volt a Pesti Izraelita Hitközségnek, annak iskolai és kórházi választmányának, s praktizált nemcsak a Zsidókórházban, de a Szegénygyermekkórházban is.

63 Az újak egy egészen más rétegét példázza ugyanakkor gr. Zichy Antal kerületi tanfelügyelő, józsefvárosi virilista (155 forint házbéradó), aki viszont kizárólag tudományos társaságok tagjaként - Akadémia, Képzőművészeti, Történelmi, Kisfaludy Társulatok - vett részt a közéletben. POLITIKAI CSOPORTKÉPZŐDÉS Mint említettük, a városegyesítés gyakorlati végrehajtását a várospolitikai tényezők, a városházi körök pártpolitikai érdekekre való tekintet nélkül helyeselték, s az új közgyűlés megválasztása a közjogi ellentétek félretételével, egyfajta községpolitikai Treuga Dei jegyében ment végbe. Ez azonban természetesen nem jelentette azt, mintha a végeredmények tekintetében is paritás jöhetett volna létre. Korántsem: az ellenzék némi keserűséggel nyugtázta a választás végkimenetelét, megállapítva, hogy a 250 virilista jelöltből végül is csupán 22 ellenzéki került be a testületbe.

64 Ennek ellenére a nagypolitika a későbbiekben csak ritkán osztotta meg a törvényhatósági bizottságot, s a városatyákról csak az ismertebb személyek esetében állapítható meg teljes egyértelműséggel politikai hovatartozásuk. így például tudnivaló, hogy az 1872-ben Házmán Ferenc budai polgármesterrel szemben fellépett Andorffy Károly ügyvéd, 48-ban városi kapitány, korábbi budai városatya a 48-as érzelmű bizottsági tagok egyik előkelősége csakúgy, mint a Duna-balpartiak körében Máttyus Arisztid, aki az 1869-es választások alkalmával a baloldali központi választmány tagja is volt, s kemény ellenzéki álláspontot fogalmazott meg azon ritka alkalmakkor - mint például