Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

MAROSI ERNŐ A PARLEREK ÉS A „SZÉP STÍLUS" 1350-1400, EURÓPAI MŰVÉSZET A LUXEMBURGOK IDEJÉN — Késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978—79-es kiállításához E sorok írásakor ( 1984) csaknem hat év telt el IV. Károly császár és cseh király halálának hatszázadik évfordulójától, melyről — különösen Csehszlovákiában és a Német Szövetségi Köztársaságban — több történeti és művészettörténeti jellegű kiállítással emlékeztek meg, így a beszámolónak ma már nem lehet különösebb aktualitása. Ez áttekintésnek a számos lehetséges szempont közül a művészettörténeti eredmények felmérése lenne a célja. Annak a kimutatása azonban, vajon ösztönzött-e a kiállítás időközben létrejött tudományos eredményeket, vezetett-e szemléletváltozáshoz, nemcsak lehetőségeinket haladja meg, hanem mindez valószínűleg nem is írható egyedül egy mégoly jelentős és átfogó kiállítássorozat számlájára. Magyarországon mindeddig nem jelent meg recenzió a kiállításról, ezért szükségesnek tűnik bizonyos általános megfigyelések leírása mellett a magyarországi művészet története szempontjából fontos eredmények regisztrálása. A kölni kiállítás specialitása az évfordulóval kapcsolatos számos esemény között a művészeti kultúra bemutatása lett. E céljának megvalósításában eredetileg a kétségtelen helyzeti előnnyel rendelkező Prágával vetélkedett, ahol ugyancsak nagyszabású — és az eredeti terv szerint nemzetközi — kiállítást szerveztek 1978-ban. A prágai kiállítás-tervnek fontos előzménye volt az 1968-as éeské umëni gotické című projektum, amelyből a kiállítás ugyan nem valósult meg, katalógusát azonban kiadták, s a benne létrejött szintézis az 1978-as kiállításoknak is legfőbb előfeltételét jelentette.

1 Az 1968-as tervhez képest a tíz évvel későbbi prágai kiállításnak legjelentősebb előnye abban állt, hogy — különösen a 14. századi csehországi könyvfestészet emlékanyagának teljességre törekvő felsorakoztatásával — amely végül is installációs nehézségek miatt csaknem semmivé vált (a tárlókba épített világítás használata a kéziratokat veszélyeztette volna, kioltása pedig láthatatlanná tette azokat) — minden eddiginél teljesebb anyagot szolgáltatott a 14. századi csehországi művészet egészének és belső összefüggéseinek ismeretéhez. Ugyancsak szenzációs lehetőségeket nyújtottak a folyamatban levő prágai műemléki munkálatok során hozzáférhetővé vált eredeti alkotások, a Tyn-templom timpanonja, az óvárosi hídtorony szobrai, s nem utolsósorban a Szent Vitus templom királysírjainak leletei, valamint a közszemlére tett cseh királyi korona. Mindez azonban végül is reprezentatív jellegű, országos történeti kiállításba ágyazódott, s eközben háttérbe szorult maga az eredeti elképzelés is. A kiállítás várt tudományos katalógusát máig csak egy népszerű vezető helyettesíti,

2 s míg a Hradcany termeiben széles, a jelenkorig terjedő csehszlovák perspektívát nyitó tárlat jött létre, a szocialista országok által kölcsönzött tárgyakat is magába foglaló párhuzamos tanulmányi kiállítást „IV. Károly korának illuminait kéziratai, a 14. század táblakép319