Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

festészetének és szobrászaténak emlékei" címmel a prágai Nemzeti Galériában helyezték el. Ugyanakkor a cseh művészettörténetírás igen sokat tett azért, hogy az évforduló alkalmából felmérje a csehországi középkorkutatásnak kezdeteitől fogva kétségtelenül súlypontját jelentő 14. századra vonatkozó eredményeket. Az Umëni folyóirat különszámában a korszak legfontosabb specialistái mérték fel a művészettörténeti kutatás eredményeit, az évfordulóra kiadtak egy kitűnő fotódokumentációt és azt kísérő, szintézis-igényű kísérőszöveget tartalmazó kötetet IV. Károly korának művészeti kultúrájáról, megjelentették a király önéletrajzát, s az évfordulón a Károly-egyetemen nemzetközi tudományos ülésszakot is rendeztek.

3 Az évforduló NSZK-beli eseményei között a történeti szempontokat a nürnbergi várban rendezett, korábbi kiállítás vállalta fel. Ez a kiállítás magától értetődően nagy gondot fordított a személyiség, a genealógiai és családi viszonyok, a politikai és gazdasági környezet rajzára, s nem egészen 200 tárgyát (köztük másolatokat is) mindenekelőtt ilyen történeti szempontból interpretálta. Bizonyos témakörökben, mint az idő és tér felfogásának és e felfogás változásainak vizsgálatában az európaiság tudatának dokumentálásában a kiállítás, s méginkább a rövid vezetőjét kiegészítő tanulmánykötet, a kölni kiállítás előzményének is bizonyult. A két vállalkozást összefűzi a történész professzor Ferdinand Seibt személye és közreműködése is; ő nagyszabású, Károly személyében a modern európai szellemiség egyik prototípusát felmutató monográfiát jelentetett meg.

4 Seibt koncepciójának lényeges eleme az a feltevés, hogy Károly, generációjának „nagy" uralkodóival együtt történelmi korok határán állt, s a halála után kezdődő változás már a modern Európa viszonyait rajzolja elő. Ez a koncepció számos, aktualizálható elemet tartalmazott, s aktualizálásban nem is volt hiány. Különös módon, nem a nürnbergi, történetileg orientált kiállítás hozta ezeket, hanem a kényesen esztétizáló, eredeti művekre szorítkozó kölni, amelynek igazi (politikai) szenzációja az lett, milyen nagy számban képviselték fontos művek Csehországot, az NDK-t, Lengyelországot. Az utalások az enyhülés európai helyzetére, mely mindezt lehetővé tette, nemcsak a napi sajtóban, hanem a művészeti folyóiratok kiállításismertetéseiben is feltűnnek. Ekként IV. Károly kora, a Közép-Európát keleti, nem a német—római birodalomhoz tartozó felével együtt átfogó császárság időszaka, a hetvenes évek végének nyugatnémet politikai vágykép-szimbólumává vált. Nehezen vonhatjuk ki magunkat a párhuzam alól: ilyen szimbólumot fejezett ki már az 1962-es bécsi Európa-tanácsi kiállítás is (Kunst um 1400), amelynek vezérmotívuma az „internacionális stílus" volt — az akkori nyugat-európai politikai elképzelések pontos művészettörténeti vetületeként. A kölni kiállítás és katalógusa megfelelt az SPD-kormányzat utolsó szakaszában kötelező politikai pragmatizmusnak és tapintatnak, kínosan tisztelve a jelenlegi európai status quót, ragaszkodva a mindenkori államnyelveken megadott helynevekhez is. Ha a Pantheon műkritikusa joggal emlegetett esztétikai show-business-t (ästhetisches Schaugeschäft) a kiállítás kapcsán, mégis megszívlelendő a Kunstchronik szerkesztőjének intelme: ,,a kiállítás mint a szórakoztatás és reprezentáció, a befolyásolás és propaganda hatásos eszköze" egyáltalán nem lebecsülendő. Ezek az efemer tényezők éppúgy elmúltak, mint azoknak a prominens politikai személyiségeknek a többsége, akik jelenlétükkel a megnyitót megtisztelték, figyelembe vételük nélkül azonban a kiállítás maradandó dokumentumait is nehéz lenne olvasni.

5 320