Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Csepel áttelepítése az 1838-as árvíz után = Die Übersiedelung Csepels nach dem Hochwasser im Jahre 1838 471-475
A lakosság egy része azonban megtagadta az átköltözést és megkezdte az építkezést az elpusztult falu helyén. Valószínűleg a tervek szerint a falu szélére kerülő zsellérek jártak ebben az élen. A község elöljárósága az ellenszegülők ellen a vármegyéhez fordult segítségért. 8 A megye 1838. augusztus 14-i kisgyűlésében tárgyalta meg a csepeliek kérvényét, és az ügy elintézésére bizottságot küldött ki. Ez a bizottság három táblabíróból, a megyei főügyészből, továbbá a járási főszolgabíróból és esküdtjéből állott. 9 A bizottság meglepően rövid idő alatt, nyilván a földesúri jogokat gyakorló ráckevei királyi uradalom vezetőségének kérésére, elvégezte feladatát, és már augusztus 27-én megtette jelentését a vármegyének. 10 A jelentés előadja, hogy az uradalom az új helyen az egésztelkeseknek 1600, a féltelkeseknek 800, míg a házas zselléreknek 400 négyzetöl belsőséget ad, mivel pedig ez az ügy „az Uradalomnak és a lakosságnak egész megegyezésével" lett elintézve (azaz a falut kormányzó gazdag parasztok megegyeztek a földesúrral), a kijelölt új helyen „az építés hozzá fogásához a lakosokat utasítottuk". 11 Bár ez a határozat elsősorban a telkesek érdekeit szolgálta, azáltal, hogy a falut a továbbiakban kivonta az árvizek hatása alól és közelebb hozta Pesthez, végsősorban az egész falu érdekének is megfelelt. Az építkezést az uradalom mérnöke által felmért területen már 1838ban megkezdték. A ráckevei uradalom levéltárában több térkép maradt fenn, amely az építésre vonatkozik. Ezekből kiderül, hogy a falut két utcára tervezték, a középen egy nagy térrel. A tér közepén a templom helyét jelölték ki, 12 míg tőle északra és délre az uradalomnak, illetőleg a plébániának, községháznak és iskolának mértek ki telkeket. A templomtéren osztották ki a templomhelytől keletre és nyugatra a három-három egésztelkes házhelyet. A féltelkesek házhelyeiket a falunak a két megnyitandó utca által közrefogott területén kapták még. A zselléreknek kiosztott terület a falu szélére, az utcáknak a határ felé eső oldalára, szembe a féltelkesekkel jutott. 39—39 házhelyet osztottak ki nekik (30— 32. kép). Ezek szerint kiosztottak összesen 6 egésztelkes és 32 féltelkes jobbágy- és 78 zsellér-házhelyet. Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy 1835-ben 5 egésztelkes, 32 féltelkes jobbágy, és 76 házas zsellérháztartás volt Csepelen, míg a következő évtizedben, 1846-ban 4 egész és 34 féltelkes jobbágy mellett 74 házas zsellér háztartást írtak össze. 13 A község vezetősége, miként ezek az adatok mutatják, nem gondolt a háztalan zsellérek megsegítésére, nekik nem tette lehetővé a házépítkezést. 1835ben a háztalan zsellér háztartások száma 16, míg 1846-ban 36 volt. A házhelyek kiosztásával egy időben került sor a szérűk (Trättplatz) kijelölésére. Külön szérűket jelöltek ki az uradalomnak, a papnak és a községnek mint jogi személynek. A szérűk a falu keleti oldala mellett húzódtak végig, a nyugati oldalon csak az ottani egésztelkes jobbágyok házhelyei mögött volt szérű. Ez a beosztás talán a széliránnyal volt kapcsolatban (31. kép). Bppen azért, mert a falu nagyon ki volt téve a szelek hatásának, 1848-ban a falu szélirányba eső (nyugati) oldalára egy valamivel több, mint tízholdas erdőt telepítenek 14 (33. kép). Ezzel megszűntek a nyugati szérűk. 472
