Budapest Régiségei 32. (1998)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a Csepel-sziget középkori történetének kutatásához 309-321

IRÁSNÉ MELIS KATALIN RÉGÉSZETI ADATOK A CSEPEL-SZIGET KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁHOZ Anonymus, a XII. században élt történetíró a magyarok cselekedeteiről szóló krónikájában részletesen leírta, hogyan zajlott a honfoglalás Budapest térségében. Amikor Árpád és kísérete elérkezett a nagy dunai szigethez, azonnal megtetszett nekik az erdőkkel borított, termékeny, gazdag terület, és elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget. Árpád vezér iparosokat hozatott, és pompás vezéri házakat építtetett. Elrendelte, hogy az elcsigázott lovakat odavigyék és ott legeltessék. A fejedelmi udvar tagjai áprilistól októberig tartózkodtak a szigeten, majd feleségeiket otthagyva felkerekedtek, és elindultak Pannónia földjének meghódítására.

1 A Csepel-sziget Árpád fejedelem halála után leszármazottai birtokában maradt, és már az első Árpád-házi királyok uralkodása alatt királyi uradalommá szerveződött. A szigeten volt az egyik királyi ménes őrzőhelye. Két honfoglalás kori és egy kora Árpád-kori temető helyezkedett el a sziget É-i végén, amelyekbe a fejedelmi udvar körül élő, közrendű szabad népek temetkeztek. Az ő feladatuk volt a szigeten folyó állattenyésztés, földművelés, halászat, vadászat mellett a fejedelmi, majd királyi birtokközpont, az utak, és a dunai átkelőhelyek katonai védelmének biztosítása. A birtokközpont a sziget névadó, Csepel falujához kapcsolódott, valószínűleg királyi udvarház is épült ezen a tájon. IV. Béla király (1235-1270) több oklevelet kiadott Csepelen, fia, V. István király (1270-1272) pedig itt halt meg. IV. Kun László király uralkodása alatt (1272-1290) némileg változott a helyzet, mert a király a Csepel-szigeti uradalom használatát átengedte a királynék számára. A királyi, illetőleg királynéi udvar ellátásáról a nagyszigeti ispán gondoskodott, az élelmet pedig azok a királyi népek szolgáltatták, akiknek emlékét a Halásztelek, Szőlős, Födémes helynevek őrzik.

2 A Csepel-szigeten, néhány egyházi kézen lévő birtokrészt kivéve, az egész középkoron át a király, majd 1412-től, ha volt, a királyné gyakorolta a földesúri jogot. Továbbra is itt őrizték az egyik királyi ménest. A nagyrészt erdőkkel borított sziget a középkori uralkodók kedvelt pihenő- és vadászterületei közé tartozott, sohasem kapcsolták egyik megyéhez sem. A király itteni ispánja - az ispánok között budai polgárokat is találunk - gyakorolta a terület feletti joghatóságot. A sziget lakói eredetileg királyi udvarnokok voltak, leszármazottaik közül többen nemességet kaptak a királytól. A középkor végén sok kisnemesi család élt a sziget falvaiban, mezővárosaiban.

3 A Csepel-sziget É-i részének legjelentősebb települése az ispánsági központot és a királyi udvarhelyet magában foglaló Csepel falu volt. Legkorábbi okleveles említését 1138-ból ismerjük, amikor II. Béla király (1131-1141) írásba foglalta az atyja, Álmos herceg által alapított dömösi egyház birtokait, szolgáit és jövedelmeit. A szolgák között tíz, Csepel faluban lévő vincellért soroltak fel.

4 A későbbi történeti adatok alapján a falutól elkülönült királyi kastélyra lehet következtetni, amelynek a romjai az 1920-as években tűntek el a Szabadkikötő építkezései közben.

5 II. András (1205-1235) pénzei, néhány középkori edény került elő a helytörténészek által megfigyelt „ősrégi" falak közül. Biztosan tudjuk, hogy a nagy kiterjedésű, Árpád-kori temető a Szabadkikötő vízmedencéinek és darupályáinak építésével pusztult el. Ez lett a sorsa a szigetcsúcs Ny-i oldalán lévő többi középkori épületnek is, de ha véletlenül maradt volna belőlük valami, azokat több méter magas feltöltési rétegek borítják.

6 A Csepel-sziget É-i részén elhelyezkedő, XIII. századi falvak IV. Béla király (1235-1270) 1264-ben kiadott oklevelében jelennek meg. Ebben az évben az uralkodó a Csepelsziget Ny-i oldalával szemben lévő Háros szigeten premontrei kolostort alapított. Szolgálatára betelepítette a Duna jobb partján lévő, közeli Csőt falut, és ellátására birtokokat adományozott. Ez utóbbiak közé tartoztak a Csepel-szigeti, addig a király tulajdonában lévő, Felharos és Alharos birtokok. Az oklevél részletes határleírást tartalmaz. Ebből tudjuk, hogy Felharos és Alharos az Onuz fia Bacha faluja és Szentmiklós mellett helyezkedtek el, a határleírás más helyén még egy Csepel-szigeti falu, Födémes is szerepel.

7 A környékre tehető Szőlős falu 1300-ban jelent meg oklevélben.

8 Az 1270-es években a margitszigeti domonkos apácák Taksonyban és Taksony körül egyrészt IV. Béla király, másrészt magánszemélyek adományaiból jelentős birtokokhoz jutottak. Az 1300-as oklevél egyike volt azoknak az okleveleknek, amelyek az apácák itteni jobbágyai és a sziget többi falvának a jobbágyai közötti viszályokkal, hatalmaskodásokkal kapcsolatban keletkeztek. A vitás ügyek helyben történő, gyors elintézése érdekében I. Károly király (1307-1342) 1342-ben elrendelte, hogy a csepeli ispán védelmezze meg az apácák birtokait, és ne tűrje, hogy mások, főként a szentmiklósiak használják a földeket. A késő középkori, csepeli falvak kutatásának egyik legfontosabb forrása is egy ilyen hatalmaskodási ügyből maradt fenn, amikor 1430-ban a szentmiklósi jobbágyok magának a csepeli ispánnak a vezetésével támadták meg az apácák taksonyi jobbágyait.

9 À középkori falvak helyét ma már elég jól ismerjük. Csepelről már volt szó, s hozzá hasonlóan a középkori Szentmiklóst a mai Szigetszentmiklós területén, a sziget K-i oldalán kell keresni. Szentmiklóstól É-ra helyezkedett el Szőlős, amelynek területén keresztülhalad az M0 autópálya. 1988-ban feltártuk az Árpád-kori falunak az autópálya nyomvonalába eső részét, és lehetőség nyílott arra is, hogy az autó*A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával a T 013705 sz. kutatási szerződés alapján készült 309