Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolója a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
2790 hogy mik azok, amik hasznosíthatók a jövőre nézve, illetve esetlegesen mik azok az új dolgok, amik szükségesek, hogy új elemként jelenjene k meg az ombudsmani munkában. Elemezve a kisebbségi közösségek jelenlegi társadalmi helyzetét, a rendszerváltozás óta eltelt időszakot, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kisebbségi biztos nem elégedhet meg a közvetítő szereppel a többségi társadalom és a kisebbségi közösségek között, hanem nyíltan vállalnia kell a kisebbségi identitással rendelkező harcos szószólójának feladatát. Lehet, hogy elsőre kicsit furcsán hangzik ez a harcos szószólói feladat, de úgy érzem, a kisebbségi közösségeknek szükségük v an erre. A megválasztásom óta eltelt majdnem egy év azt igazolta vissza, hogy a kisebbségi közösségek maguk is igénylik ezt az aktívabb ombudsmani feladatvállalást. Ennek legszembeötlőbb jele - szemben azzal, amit általános biztos kollégám mondott el az üg yszámok vonatkozásában , hogy 2007ben az év második felétől kezdődően a teljes ügyszám jelentősen, mintegy 35 százalékkal emelkedett. A növekedés minden ügycsoportban megfigyelhető, ezen belül 18 százalékkal több panaszos fordult hozzánk, mint az előző é vben. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kisebbségi biztosnak van a legkisebb stábja a hivatalban, szemben az adatvédelmi, az általános biztosi 3040 fős stábokkal, nekem 12 munkatársam van, kapaszkodunk rendesen a megnövekedett ügyszám okán. Az ügyszám e melkedésében több tényezőnek is szerepe van megítélésem szerint. Az új ombudsman hivatalba lépése nyilvánvalóan felkeltette a panaszosok érdeklődését, ilyenkor mindig megjelennek azok a visszatérő ügyfelek is, amikor az ember már nem nyugodt, ha hetente ne m kap tőle egy újabb beadványt, illetve az állásfoglalást, tájékoztatást kérő beadványok számának emelkedése valószínűleg annak a következménye is lehet, hogy nehezen értelmezhetők, sőt esetenként ellentmondásosak a kisebbségi joganyag módosított rendelkez ései. Nem csupán egy spontán folyamatról van szó azonban, magam is tudatosan törekszem arra, hogy minél több ügyben tudjak segítséget nyújtani. Ez része az új szerepfelfogásomnak is. A beszámolási időszakban megdupláztam a hivatalból folytatott eljárások s zámát az előző évhez képest. Átalakítottam, ügyfélbarátabbá tettem a hivatali weboldalt, magát az egész hivatali ügyintézést, annak struktúráját modernizáltam. Alapvető célommá lett, hogy kilépjek a Nádor utcai kisebbségvédelem bűvköréből, és közelebb menj ek egy kicsit az emberekhez. Országjárásba kezdtem, szemben azzal, ami mondjuk, a régi ombudsmanok idejében megszokott dolog volt, alapvetően panaszfelvételt jelentett. Én nem ezt tartom elsődleges célomnak - a panasz jön magától is, nem is kis számban , hanem az a célom, hogy az ország minden pontján személyesen is megismerjem a kisebbségi oktatási és kulturális intézményeket, az emberek hétköznapi gondjait. Magam és munkatársaim számos településen tartottunk és jelenleg is tartunk előadásokat, ezeket ren dszeresen összekötjük; természetesen adunk lehetőséget a panaszfelvétel lehetőségére is, ha erre van igény - eddig még mindig volt. Ugyanezen célok megvalósítása érdekében együttműködési megállapodást kötöttem az Esélyek Háza irányításáért felelős szociáli s és munkaügyi miniszterrel. Ennek alapján Pest megye kivételével valamennyi megyében lehetőség van arra, hogy a hozzám intézett panaszokat jegyzőkönyvbe foglalják, és továbbítsák részemre. Ezt azért tartottam fontosnak, mert az ombudsmannak nincsenek kihe lyezett tagozatai, mint mondjuk, egy felsőoktatási intézménynek, viszont a panaszok száma, struktúrája azt mutatja, hogy nagyon Budapest és Pest megye központú a beadványozók legnagyobb aránya, miközben a kisebbségi közösségek jelentős része nyilvánvalóan nem ebben a térségben él. Az országjárás során is azt tapasztaljuk, hogy igenis van rá igény, csak egyszerűen nem jut el hozzánk, messze van, az emberek nehezebben veszik a fáradságot arra, hogy akár levelet írjanak, vagy akár eljussanak Pestre az ügyfélsz olgálatra. Mindezek mellett megkezdődött az együttműködés elemeinek kimunkálása a közigazgatási hivatalokkal, a civil szervezetekkel, a tudományos műhelyekkel is. Fontos említést tennem arról, hogy a növekvő ügyszám szerencsére nem eredményezte vizsgálatai m elhúzódását, sőt sikerült rövidíteni az átlagos ügyintézési időt is. Az ügyszám emelkedésénél is jelentősebb változásnak
