Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár:
2390 Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Csepeli György képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából (Jelzésre:) - aki nem tartózkodik az ülésteremben. Kös zönöm szépen. A következő SZDSZes felszólaló Gulyás József képviselő úr. (Dr. Csepeli György belép az ülésterembe. - Zaj, közbeszólások: Itt van már!) Akkor az eredeti állapot helyreállítása. Kérem Csepeli György államtitkár urat, aki az SZDSZ képviseleté ben kíván felszólalni, önt illeti a szó. DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Épp kint a folyosón gondolkodtam arról, hogy mi lesz a bevezető mondatom. (Derültség.) A bevezető mondat om úgy szól, hogy a költségvetés egy centrális pillanata egy ország évének, és azért centrális pillanata, mert egy sajátos ellentmondás feszül, egy évről beszélünk, de voltaképpen ez az egy év több évnek a sorsát is eldönti. A kérdés az, hogy ez a költségv etés, amely előttünk fekszik, milyen értelemben fogja az év szükségleteit kielégíteni, és milyen értelemben fog vetésként működni további évek szükségleteinek kielégítése végett. Úgy látom, vannak olyan elemek a költségvetésben, amelyek feltétlenül indokol ttá teszik azt, hogy kijelentsük, hogy bizonyos értelemben a tudás jól jár. A tudás jól jár, mert itt egy olyan befektetésről van szó, ahol minden egyes forint nem egyszerűen forintoknak a többszörözését fogja eredményezni, hanem az élet minőségének javulá sát fogja eredményezni, annak a célnak az elérését fogja szolgálni, amely mindig is ebben az országban a legjobbakat foglalkoztatta, nevezetesen az, hogy Magyarország egy európai, normális, polgári ország legyen. Mindenfajta politikai felhangok nélkül, ha ezt a költségvetési vitát így kívülről nézi az ember és megfigyeli, akkor azt kell mondjam, hogy borzasztóan hasznos, mert ráirányítja az ország lakosságának figyelmét, hogy igenis, lehetséges akár sokszor értelmetlennek ható mondatokon keresztül is értelm es problémákkal viaskodni és küszködni, mindenkinek van valamifajta részigazsága. Ami a tudás problémáját illeti, a tudás pártján állók igazságát illeti, azt kell mondanom, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban annak ellenére, hogy az a néhány milliárd forint, amellyel ez a minisztérium gazdálkodni fog, számszakilag nem tűnik soknak, mégiscsak elindultak olyan folyamatok - és ezek a folyamatok a következő évben folytatódni fognak , amelyek az európai felzárkózás célját szolgálják. Az európai f elzárkózás ugyanis egy olyan terv, amely Európának a világversenyben való pozicionálását szolgálja, tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország érje utol Európát, hanem arról van szó, hogy Európa érje utol az Egyesült Államokat, érje utol Kínát, és az, amit Lisszabonban kitűztek célul, hogy legyen Európa a világ vezető tudásalapú régiója, ez álomból valóság legyen. Meg kell mondanom, hogy ezeknek a lisszaboni céloknak a 2005ös felülvizsgálata azt mutatta, hogy Európa mint olyan, alatta van ennek az elvárásnak. Ezért ezt a költségvetést olyan szempontból is mérlegelnünk kell, hogy szolgáljae az európai információs társadalom kialakulását, részt vesze a magyar tudás, a magyar kreativitás, a magyar hozzáadott érték abban a folyamatban, amelynek ere dményeként Európa nem fog lemaradni. Három nagy területe van ennek az egységes európai információs társadalmi víziónak, és szerintem mind a három tekintetben a magyar információs társadalom fejlődése követi ezeket az irányokat. Röviden tegnap már említette m ezt a hármat, most egy kicsit bővebben térnék ki rá. Az egyik az egységes európai információs tér, melynek tegnap csak egy aspektusát említettem, nevezetesen azt, ahogy a fizikai térben az autópályák lehetővé teszik az elérést, ugyanúgy a virtuális
