Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
2944 szerint nem Orbán Viktorral értenek egyet, hanem Rejtő Jenővel, aki azt í rta: a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok. Bár meg kell mondanom, képviselőtársaim, hogy nem csodálom a zavart. Melyik Orbán Viktorral értenek egyet a fideszesek manapság? Karinthy soksok évvel ezelőtt azt írta, álmában két macska volt, és játszott egymással. Karinthy ma álmában két Orbán Viktor lenne, és játszana egymással. Mert mit mondott Orbán Viktor miniszterelnökként 1999 decemberében? Azt mondta: “Az a tervünk, hogy idén befejezzük a praxisprivatizációt, utána megindítjuk a szakorvosit, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni.” Ezt a kezdeményezést később itt, az Országgyűlésben Mikola István akkori miniszter úr korszakosnak nevezte. (Közbeszólás: Pfúj!) Tisztelt Ház! Végül tegyük fel magunknak a kérdést: fizetünke a háziorvosainkn ak? Nem fizetünk. Fizetünke a laborvizsgálatokért? Nem fizetünk. Baje, ha minél több patika, akár magánkézben lévő patika van az ország településein? Nem baj. Mi nem játszhatunk a választókkal, ezért a népszavazáson nemmel fogunk szavazni. A két Orbán Vi ktor pedig csak játsszon egymással. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Ahogy ön is elmondta, valóban, részben okafogyott a feltett kérdés, hiszen az ezzel kapcsolatos törvényt már az Alkotmánybíróság e ljárási okokból megsemmisítette. Ugyanakkor fölvetődik az, hogy valójában miről is szól a feltett kérdés. Kicsit Csehov Három nővére jut ezzel kapcsolatban eszembe Karinthy adaptációjában, amely szerint három nővér Moszkvába akar menni, ebben őket senki ne m akadályozza, mégsem mennek. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Körülbelül ilyen válasz adható a föltett kérdésre. De hát nézzük meg, hogy miről is szól a kérdés! A privatizációról vagy a magánosításról? Mert a kettő, úgy lá tszik, egyesek számára nem teljesen ugyanaz. Miért is kell tőke az egészségügybe? Ha belegondolunk, nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes országában az orvostudomány által már lehetséges és a gazdaságilag még megengedhető közötti olló egyre széleseb bre nyílik. Ennek megfelelően minden országban elsőrendű érdek az, hogy ezt a szétnyílást adott esetben minél közelebb húzzuk, azaz lefordítva: minél hamarabb és minél szélesebb rétegeknek tegyük elérhetővé az orvostudomány legújabb vívmányait. Mi kell ehh ez elsősorban? A betegség elleni háborúhoz is ugyanaz kell, mint a nagy háborúhoz: pénz, pénz és pénz. A pénzt valami módon nyilvánvalóan meg kell szerezni. Több lehetőség van erre. Az egyik lehetőség az, hogy az adókat és a járul ékokat növeljük. Azt hiszem, a lakosság, amely erre a kérdésre szavaz, és ha így lett volna föltéve a kérdés, akkor azt mondaná, hogy a válasza nem. Ha a kérdés arról szól, hogy adott esetben az egészségügy részére csoportosítsunk át a többi ágazat részérő l, akkor fölvetődik az a kérdés, hogy az oktatásból, a mezőgazdaságból vegyüke el. Az érintettek nyilvánvalóan erre is nemmel fognak szavazni. Fölvetődik a harmadik lehetőség is, amit egyes országokban, egyes európai uniós országokban az elmúlt években me gtettek. Fizetni kelljen mindenért, amikor társadalombiztosítás által is finanszírozott szolgáltatások mellett igénybe szeretnék venni az alapellátást, a fekvőbetegellátást? Ha ezt a kérdést tennék fel a választópolgároknak, szintén nemmel válaszolnának. Ennek alapján megállapítható, hogy valamilyen más módon kell tőkét bevonni az egészségügybe. Természetesen nemcsak közvetlen tőkebevonást jelent ez. Most, amikor az Európai Unió tagjaivá
