Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 15 (149. szám) - "Hogyan lehet gyorsan és mégis tisztességesen autópályát építeni Magyarországon?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3603 következtében az országban az első új, úgymond, vízszintes tengely megépítését, amely viszont szervesen ráépülhet az 5ös korridorra, ez számomra nehezen megmagyarázható. Kiindulva abból, és befejezve az általam elmon dandókat azzal, hogy az autópályaépítés és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése a nemzet és az ország felemelésének a szükségszerű eszköze, a technika megválasztása rendkívül nehéz, a kivitelezés technikájának a megválasztása rendkívül nehéz. Azonban a mostani technika, az állam, a költségvetés központi szerepe, úgy tűnik a mi példánkból is okulva, helyes. Én a magam részéről és a frakció részéről ezt a kormányprogramot, a 2117es értelemszerű módosításával - nem akarok részletekbe menni - támogatjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Rozgonyi Ernő képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr. ROZGONYI ERNŐ , a MIÉ P képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan lehet gyorsan és mégis tisztességesen autópályát építeni Magyarországon? Természetesen ezt az SZDSZen kívül senki sem tudja, még csak nem is sejti. Hiába, no.. . - azért jó, hogy ebben a ciklusban még itt vannak közöttünk. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez a mindent tudás ugyanúgy jellemzője a szabad madaras libertariánizmusnak, mint a példaszerű toleranciájuk. Elvégre mindig tudomásul veszik azt, ha valaki vagy valakik mindenben egyetértenek velük. Toleranciájukkal, másságakceptálásukkal baj csak akkor van, ha valaki vagy valakik tőlük eltérő véleményt mer formálni. Akkor bizony merő toleranciából hamar megszületik a számukra teljesen kézenfekvő ítélet: dilettáns , tisztességtelen - és ez még a jobbik eset. Mert hiszen legtöbbször ez nem elég, előjönnek korunk liberális sztereotípiái: szélsőséges, fasiszta, náci, fajgyűlölő, antiszemita. (10.30) A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a végeredmény függvényszerű pontoss ággal, lényükből fakadóan garantáltan bekövetkezik. Így aztán, ha vitatkozni kell, nyerő helyzetben vannak vagy legalábbis azt hiszik - hiszen mit tehet az, akire szakmai érvekkel szemben valamilyen címkét sütnek? No, meg a vitanap címéből is következik - és erre fölhívom a figyelmüket , hogy akinek más véleménye van, az nem tisztességes. Ezért aztán mindjárt ezt a címet kell itt elöljáróban és a leghatározottabban visszautasítanom. Provokáció ez, kérem, a javából! Nem kell ezt mindenkinek szó nélkül eltűr nie! (Dr. Kiss Gábor: Nem, nem! Ezt sem!) Ha már egyszer erről a témáról vitanapot tartunk, akkor ám legyen, de a kérdés, ha vázlatosan is, nagyobb áttekintést igényel. Az útépítés, kérem tisztelettel, egy speciális szakma, amit a nyolcvanas években néhány nagy állami út- és hídépítő cég reprezentált és tizenegy közúti építő vállalat. A Némethkormány alatt, mint ahogyan ez más szakmákban is történt, az úgynevezett spontán privatizáció jegyében itt is lezajlott az a folyamat, hogy a vállalatok legértékesebb részeiből kft.k és egyéb cégformátumok jöttek létre, természetesen azok vezetésével, akiket korábban pártunk és kormányunk nevezett ki. Így aztán ez a vagyon is megbízható elvtársi kezekbe került. A maradékot később privatizálták, illetőleg a spontán sza badrablással született cégeket eladták, átjátszották külföldi kézre. Újgazdag elvtársaink, gondolom, busás haszon fejében tették ezt. Így született a honi mezőkön a Strabag, a BauHolding. A külföldi cégek, miután a már elavult technológiával rendelkező vá llalatokat felvásárolták, ahogyan ezt szintén már számtalan egyéb példából ismerjük, egy fillért nem áldoztak fejlesztésre, hiszen ők nem kapacitásokat vettek meg, hanem piacot. Ezért ekkora sikersztori ez a magyar privatizáció, nemcsak ebben a körben, úgy általában is! Egy jelentősebb útépítő cég maradt magyar, a Hódút, amit dolgozói kivásárlás útján privatizáltak. Hogy ez versenytárs ne lehessen a külföldi cégekkel szemben, arról az MNB zseniális monetáris politikája és az egyéb bankok hitelpolitikája gon doskodott. Így ez a cég magyar, de szegény, állandó
