Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 15 (149. szám) - "Hogyan lehet gyorsan és mégis tisztességesen autópályát építeni Magyarországon?" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3604 tőkehiánnyal küszködik. Ugye, ismerős képlet? Persze volt és van még egykét kisebb útépítő cég, ezek azonban önállóan nem alkalmasak autópálya építésére. Közben a BauHolding és a Strabag az aszfaltkever ék előállítására egyesülést hozott létre, természetesen bérletként bevitt keverőberendezésekkel. Ma ők adják az aszfaltkeveréktermelés 70 százalékát hazánkban. Mellesleg jegyzem meg, ma az évi termelés 22500 tonna/év, ami körülbelül az egyharmada az 1990 előttinek, és mélyen az EUátlag alatt van egy főre vetítve. Ez a teljesítményzuhanás alapvetően a finanszírozási gondokra vezethető vissza, tehát arra, hogy a beruházások, felújítások elmaradtak pénz hiányában. 199596ban megjelentek a piacon a valódi m agyar kis- és középvállalkozások, s ezekből potenciálisan tulajdonképpen kinőhetne valami, de ehhez több folyamatos megrendelés és az üzemvitelhez, fejlesztéshez hitel szükséges. Megjelent a színen egy úr is, aki korábban a tizenegy megyei útépítő vállalat egyikének volt kinevezett vezetője, majd - lásd spontán privatizáció - ki tudja, milyen érdemek alapján a Strabag magyar igazgatója néhány évig, és innen való távozása után ez az elvtársból lett úr megvette a Mélyépítő Budapest nevű céget, no és mellesleg vett egy magasépítő céget is. Ugyanez az úr vállalta magára, hogy tömöríti a kisebb cégeket MNAut néven. Ha belegondolok, mindez tulajdonképpen örvendetes fejlemény. Számomra az okoz némi fejtörést, hogy vajon mindezt miből... De miért kellene mindig a k ákán csak a csomót keresni? De azért jó lesz megnézni, egy kicsikét odafigyelni az erről az oldalról származó sugallatokra is. Mindenesetre, ha ma körülnézünk, tulajdonképpen ez a hazai szereplőgárda, vagy marad valamelyik európai mamutcég. Tulajdonképpen nagy falat ez a magyar autópályaépítés hazai viszonylatban, érthető, ha a mára kialakult helyzetben harc folyik a koncért. Szerintem most is és itt is egy kicsit ez folyik. Most nézzük meg röviden a másik oldalt! 1990ben szakemberek elkészítették a közút hálózat fejlesztésének tízéves programját. Eszerint az 1990ben meglévő ismeretek alapján kimunkált lemaradásunkat kellett volna behozni 2000ig. Nos, ennek a tervnek a 10 százalékát sikerült megvalósítani. Így aztán ebből a tízéves programból már hosszú t ávú koncepció lett. Íme ez a két és fél kormányzati ciklus falrengető eredménye, és bármennyire is szeretnék egyesek, ezt nem lehet a jelenlegi kormányra kenni. A dicstelen teljesítmény egyébként egyértelműen pénzügyifinanszírozási okokra vezethető vissza . Ilyen esetekben és számtalan egyéb vonatkozásban derül ki sok minden. Többek között a rosszul megválasztott monetáris politika, a meggondolatlanul és bűnös módon végrehajtott privatizáció, az, hogy hamis az az állítás, mely szerint magas az állami újrael osztás szintje, és végső soron a teljesen hibás és nemzetellenes gazdaságpolitika, vagyis az ország teljes kiszolgáltatottsága. És ebben már az egymást követő kormányok, ha nem is egyforma mértékben, de ludasok. Generációk nőttek föl a szocialista tervgazd aság emlőin. Emiatt jelentős szerepe volt és sajnos van is még a tapasztalatlanságnak és annak, hogy világbanki és egyéb külföldi tanácsadókra kritika nélkül támaszkodtak. Sőt, még ma is inkább hisznek az ellenérdekelt külső tanácsoknak, dicsekszenek és ör ülnek az ellenérdekeltek vállveregetésének, mintsem felmérnék kormányaink a saját érdekeink mentén gondolkodva az előrelépés lehetséges módjait. De térjünk vissza a tárgyalt témához! Beszéljünk a koncessziós szerződésről! A koncessziós szerződés megkötését megelőzően nem mindegy, hogy kinek az ajánlatát fogadjuk el. Nem mindegy, milyen mélységben és mit vizsgálunk, mérlegelünk. Mit kell vizsgálni? Egyrészt a kivitelezői kapacitások alkalmasságát, másrészt a megvalósításhoz kapcsolódó pénzügyi konstrukciót k ell igen alaposan vizsgálni, de nemcsak mint a beruházás pénzügyi megalapozását, hanem úgy is, hogy ennek milyen terhei, milyen következményei vannak közép- és hosszú távon, és azt, kik milyen összetételben és arányban fogják viselni. Nos, itt követett el igen nagy mulasztást, vagy ha úgy tetszik, ezen a ponton volt hallatlanul könnyelmű és meggondolatlan az SZDSZ vezette minisztérium. Egyrészt az már világos volt, hogy az M5ös nem
