Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1979 szíves megértésüket. Azt hiszem, hogy elfogadást sem fog igényelni, de ezt majd az elnök úr eldönti. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Két percen belüli viszonválaszra megadom a szót Nagy Tamás képviselőtársunknak. (Zaj.) BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszt er: Nem volt válasz! Felhívom a figyelmét, Elnök Úr, hogy írásban fogok válaszolni. ELNÖK (Vörös Vince) : Bocsánat, nem vettem figyelembe. Tehát kérem, Képviselőtársaim, vegyék tudomásul, hogy írásbeli választ fognak kapni. (Nagy Tamás: Két percben kérek vá laszolási lehetőséget. — Zaj. — Dr. Balsai István: Majd a végén, ha befejeztük.) Tisztelt Országgyűlés! Lotz Károly, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez Végveszélyben a Csepel Művek utolsó bástyái és a lakossági távhőszolgáltatás címmel. Lotz Károly képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Dr. Lotz Károly (SZDSZ) — dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszterhez — Végveszélyben a Csepel Művek utolsó bástyái és a lakossági távhő szolgáltatás címmel LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! 1992. november 30án — tehát éppen egy esztendeje — interpellációt nyújtottam be az ipari és kereskedelmi miniszterhez a még mindig tekintélyes nemzeti vagyont képviselő Csepel Művek sajnos már csak néhány működőképes vállalatának és az ezekben foglalkoztatott mintegy 5000 dolgozó munkahelyének megmentése tárgyában. Miniszter úr válaszként az ÁVÜvel és önnel, miniszter úr, egyeztetett széles körű koncepciót és cselekvési programot dolgoztatott ki e súlyos kérdés feltárására és rendezésére. A program több jó elképzelést és tervet tartalmazott, melyekből néhány pozitív lépés — például helyzetfeltárás, bizonyos piacvédelmi intézkedések — is született. Ugyanakkor te ljes eredménytelenséggel zárult az új gazdát kereső vagyonkezelői pályázat kiírása, amely az ÁVÜ igazgatótanácsának döntésén alapult. E döntésben foglalt meglehetősen szerencsétlen feltételek — mindenekelőtt a 2 milliárdos elemi hozomány követelménye — mag ukban hordozták a kudarc biztos esélyét. E kudarc, vagyis a vagyonkezelő vagy szakmai befektetők — ahogy akarjuk mondani — hiánya a végsőkig kiélezte azt a felszín alatt lappangó feszültséget, melyet a Csepeli Erőmű megújuló fizetésképtelensége okoz beszál lítóival, elsősorban a MOL Rt.vel és a Fővárosi Elektromos Művekkel szemben. A fizetésképtelenség oka viszont az, hogy az ÁVÜ többségi tulajdonában lévő csepeli társaságok — mindenekelőtt a Csőgyár — növekvő adósságot halmoztak fel a Csepeli Erőműnél. Az erőmű az utóbbi hetekben az ÁVÜ munkatársainak intenzív közbenjárása ellenére a hitelező, energiaalapanyagszolgáltató vállalatok egyre erősebb szorításában vergődik, ami igen súlyos következményekkel járhat. Ugyanis az energiaszolgáltatás csökkentése vagy leállítása végveszélybe sodorja a Csepeli Erőmű Rt. legnagyobb partnerét és adósát, a Csepeli Csőgyárat, veszélyezteti a fizetőképes, feltörekvő csepeli közép- és kisvállalkozások működését — a fémművet, öntödét, Schwinn kerékpárgyárat — , következményként rövid időn belül további 50006000 csepeli munkahely felszámolását eredményezi, végül súlyosan veszélyezteti több mint 10000 távfűtéses csepeli lakás, tehát Csepel lakossága egyharmadának fűtését és melegvízszolgáltatását. Ezek után kérdezem miniszter úr tól: 1. Az ÁVÜ az Állami Vagyonkezelő Részvénytársasággal, mint az energiaalapanyagszolgáltatók tulajdonosával a sikertelen vagyonkezelői pályázat helyett milyen alternatív megoldásokat dolgozott ki a csepeli gyárak, ezen belül a Csepeli Erőmű Rt. ellehet etlenülésének és több ezer munkahely megszűnésének elkerülésére.
