Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 29. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
368 Bármilyen szerény keretek között, igenis, fel kell lépni a családok védelmében – én tehát ezt az álláspontomat fenntartom. A családi pótlék megadóztatása számomra mint k isgazda képviselő számára – amely pártnak a jelszava is "Isten, haza, család" – teljességgel elfogadhatatlan. (Zaj. – Közbeszólások.) Köszönöm szépen. Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Dr. Kávássy Sándor képviselőtársunk nem fogadta el a mini szteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik: 110 igen, 16 nem, 61 tartózkodás.) Meg kell ismételni a szavazást. Kérném beszólítani kint lévő képviselőtársainkat! (Kis szünet után folytatj a.) Képviselőtársaim! Megismételjük a szavazást. Kávássy Sándor képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem ezért az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlé s 122 igen szavazattal, 23 ellenében, 58 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Dr. Lotz Károly, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője, interpellációt nyújtott be az ipari és kereskedelmi miniszterhez "A Csepel Művek gyászos centenáriu ma" címmel. Átadom a szót Lotz Károly képviselőtársunknak. Interpelláció: Dr. Lotz Károly (SZDSZ) – az ipari és kereskedelmi miniszterhez – "A Csepel Művek gyászos centenáriuma" címmel LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Há z! Tisztelt Miniszter Úr! Ez év decemberében, vagyis e hónapban, éppen száz éve annak, hogy a Weiss család megalapította a csepeli gyártelepet, a későbbi Csepel Műveket. A közel három négyzetkilométeren kialakított gyáróriás rövid idő alatt a magyar fémkoh ászat és gépgyártás egyik fellegvárává vált. Különösen századunk első felében tett szert jelentős nemzetközi hírnévre – mondhatjuk: világhírnévre – kiváló minőségű exporttermékeivel, a Weiss Manfréd nevével fémjelzett részvénytársaságként a hazai ipartörté netbe bevonult gyáregyüttes. 1945 után, különösen az 50es, 60as években az állam rossz, mennyiségi szemléletű iparpolitikája megtette hatását: az ésszerű fejlesztés, az innováció rendre elmaradt vagy részlegessé vált, a mindenkori helyi hatalmi elit hova tartozásától függően. A későbbi Csepel Vas- és Fémművek Tröszt 1983as szétválasztása már egy technikában és technológiában erősen elmaradt kohászatot, egy döntően keleti piaccal rendelkező gépgyártást, ezen belül viszont korszerű szerszámgépipart, továbbá egy viszonylag fejlett fémfeldolgozó iparágat és infrastruktúrát osztott fel önálló vállalatokká. A szétosztott örökségnek a korábban felvett óriási hitelterhek fejkvóták szerinti leosztásával megalapozták a vállalatok pénzügyi ellehetetlenülését. Ma már egymás mellett találjuk a csődbe ment vagy felszámolás alatt álló állami vállalatok sorát, egykét sikeres és a látványosan tönkrement vegyes tulajdonú részvénytársaságot, egyes külföldi tulajdonú bérüzemeket és a lassan szaporodó kisvállalkozásokat. A haj dan 35 ezer főt foglalkoztató ipartelep vállalatai ma alig 5 ezer főt foglalkoztatnak, amit az újonnan alakult vagy betelepült vállalkozások legfeljebb csak egykétezer fővel egészítenek ki. A csepeli gyártelep jelentős része ma katasztrófa sújtotta, kihal t területnek látszik. Nem csoda, hogy Csepel a munkanélküliség arányát tekintve az elsők között foglal helyet a főváros kerületei között. A fent vázolt helyzet különös iróniája, hogy nemcsak a korszerűtlen, elavult technika és technológia sorolódik ki a gy ártelepből, nem a nullára íródott berendezéseket állítják le; a piacukat
