Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1289 Az Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1290 miségiek, az alkalmazottak erőfeszítései és munkasikerei. Ebben megtalálható a törekvés a munka- és az üzemszervezés színvonalának emelésére, a gyártmánystruktúra fejlesztésére, a korszerűtlen termékek gyártásának csökkentésére, illetve megszüntetésére. Jó hagyományokat követ Csepelen a szocialista munkaverseny, amely jelentős munkástömegeket mozgósít. Mindenekelőtt a szocialista brigádok értek el szép eredményeket a termelésben, a tanulásban, a szocialista ember formálásában és nevelésében. Régóta ismert dolog, hogy a munkásember munkaszerető, fegyelmezett, tiszteli az értéket alkotó tevékenységet, a közösségért kész áldozatokra. Ilyen a csepeli munkás is. Ezt tapasztaljuk a mindennapi termelőmunkában és az ünnepnapokon szervezett kommunista műszakokon is. A novemberi határozat óta lefolyt tanácskozások, eszmecserék azt bizonyítják, hogy a dolgozók ismerik az ország helyzetét, céljait, lehetőségeit. Egyetértenek a párt politikájával, támogatják a kormány törekvéseit. A párttaggyűléseken, a pártnapokon, a termelési tanácskozásokon és a tanácstagi jelölő gyűléseken őszintén nyilvánítanak véleményt. Kifejezésre juttatják egyetértésüket, de bíráló véleményüket, kritikai megjegyzéseiket sem rejtik véka alá. Az áremelések például nem keltettek lelkesedést a csepeliekben sem, de megértették az intézkedés közérdekből eredő szükségességét. A szeszes italok árának emelése ügyében különösen a csepeli asszonyok egyetértését tapasztaltam, bár megjegyzéseket tesznek húsügyben az utóbbi hetekben. Ami pedig a dolgozókat és családtagjaikat pozitívan érintő intézkedéseket illeti, a törzsgárda fokozódó megbecsülését, az árintézkedések kompenzálását, valamint a központi béremelést, a dolgozókról történő gondoskodásnak, a párt és a kormány munkáspolitikájából eredő megbecsülésnek fogják fel. Űgy érzem, a csepeliek véleményére támaszkodva megfogalmazhatom: a kormány beszámolójában foglaltak a továbbiakban is egyetértésre számíthatnak a csepeli üzemekben, a lakóterületen, így az én választókörzetemben is. Tisztelt Országgyűlés ! Munkáskerületünkben gondok, problémák is akadnak. Ismert dolog, hogy Csepel még nem is olyan régen nagyközség volt és mindössze 23 éve Budapest egyik kerülete. Azóta éljük át azt a szép, de problémás folyamatot, amelynek következtében már fel lehet fedezni kerületünkön is a város jegyeit. A gondok, a megoldásra váró problémák ismeretében is minden csepeli büszke arra, hogy a fejlődő üzemekkel együtt, ha nem is olyan ütemben, de változik a 75 000 lakosú munkásváros arculata is. Kerületünk az elmúlt ötéves tervben részesült a központi lakásépítési keretből. Ne vegyék szerénytelenségnek, de büszkék vagyunk arra, hogy a Csepel Vas- és Fémművek, a Csepeli Papírgyár, a Magyar Posztógyár és a többi kisebb üzemek az elmúlt néhány évben több mint ezer lakást építettek fel saját dolgozóiknak. Az üzemeknek továbbra is szándékukban áll a lakásépítés támogatása. Ezért külön köszönjük azokat a kormányszintű intézkedéseket, amelyek jelentősen segítik a munkás- és ifjúsági lakásépítést. A Fővárosi Tanács újabb terület közművesítésével támogatja a vállalati, szövetkezeti telepszerű lakásépítést. A kormánytól azt kérjük, hogy kísérje figyelemmel az idevonatkozó határozatok végrehajtását a fővárosban és külön kérjük, fordítson nagy gondot a munkáskerületekben folyó lakásépítések segítésére. Az életszínvonal alakulásáról mindig szenvedélyes viták folynak országszerte és természetesen nálunk is. Nem azért, hogy a dolgokat szépítsem, hanem hogy a dolgok közepette is érzékeltessem a fejlődést, az előbbre lépést, szeretném elmondani a következőt. Nem is olyan régen az üzemeknek és a tanácsnak gondot okozott a kerékpármegőrző helyek létrehozása az üzemek körül. Ma már egyre nagyobb fejtörést okoz számunkra az autóparkoló helyek kialakítása, a garázsépítés, egyszóval a gépkocsik elhelyezése. A mi munkáskerületünkben különösen nagy örömet okoz az életkörülmények javulása, fejlődése. Évek óta figyelemmel kísérjük például a tartós fogyasztási cikkek forgalmának alakulását, azt, hogy a csepeli háztartásokban mennyi mosógép, centrifuga, hűtőszekrény segíti a háziasszonyok munkáját, hány rádióés televíziókészülék van a családok birtokában. Őszinte örömünkre szolgál mindezek számának gyors növekedése. Sajnos, örömünkbe gond is vegyül. Kiderült, hogy a kerületi elektromos hálózat nem bírja el a rohamosan növekvő terhelést, és sokasodik az úgynevezett zárolt transzformátorkörzetek száma. Ez a probléma sok budapesti kerület gondja, de különösen érinti Csepelt és benne sajnos, az én választókerületemet, Királyerdőt is. Ismeretes, hogy az elektromos hálózat rekonstrukciós programjának megvalósítása elhúzódik. Ezért olyan súlyosak a problémák nálunk is. Bár a Budapesti Elektromos Művek vezetőitől kapott információ alapján 1973-ban az eddigieket jelentősen meghaladó mértékben és ütemben végeznek majd rekonstrukciót, mégis a kormánytól azt kérjük, hogy a budapesti kerületek, köztük a mi munkáskerületünk ilyen irányú problémáinak megoldását kísérje figyelemmel, és nyújtson hozzá hathatós segítséget. Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs beszámolójából tájékozódhattunk a közművelődés és benne az oktatás terén elért eredményekről. A^ mi számunkra az oktatás és a nevelés kérdései közül különösen értékesek azok, amelyek a munkásgyermekek, a munkásfiatalok oktatását, nevelését érintik. A mi kerületünkben is sok tekintetben korszerűtlenek és elavultak az oktatási és nevelési körülmények. Őszinte köszönettel tartozunk a csepeli pedagógusoknak, akik a nehéz körülmények között is mindent elkövetnek azért, hogy a munkásgyerekek tanulását elősegítsék. A tanács, illetőleg a kerületi vállalatok és üzemek erőfeszítéseinek eredményeként jelentős lépést tettünk és teszünk az óvodai helyek szá-