Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

8;>9 A nemzetgyűlés 111. ülése 1947 dáját. ellensúlyoznia kell, Csepelen életrehívtuk az egész országban egyetlen munkástőiskolát, hogy munkástár vadalmunk világnézeti oktatását elősegítsük, de gondoskodtunk arról is, hogy — mivel ez egy ipari vidék, ipari medence — a szakoktatás kérdésében is többet tudjunk

1 nyújtani, magasabb kvalifikációt tudjunk adni munkás Ságunknak. (Vándor Ferenc (kg):.És meghívták a gimnáziumot, meghívták a Bencéseket! Erről is beszéljen!) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezen túlmenően gondoskodnunk kellett Csepelen szociálpolitikáról is; helyre kellett állítanunk az anyaott-. honokiat, csecsemő bölcsődéket, azonkívül a kórházat alkalmassá kellett tenni arra, hogy a dolgozó és megbetegedett munkástársainknalk egészségét visszaadjuk. Az elmúlt két évben az üzemi bizottságok olyan,állami és társadalmi feladatokat töltöttek be, amely állami és társadalmi feladatoknak az üzemi bizottságok által való betöltése olyan történelmi érdem, amelyet a törvényhozásnak feltétlenül honorálnia kell. Rajk miniszter úr elmondotta költségvetési expozéidban, hogy milyen történelmi érdemei vámnak a nemzeti bizottságoknak, de ugyanakkor annak a történetírónak, aki megírja majd az elmúlt két esztendő s a magyar munkásmozgalom történelmét, megilletődve kell megállnáa az üzemi bizottságok működésénél, mert a szervezett munkásság ebben a nagy történelmi periódusban valóban megteremtette az új demokratikus ipar alapját és iparpolitikát is csinált.. Jóvátételi kötelezettségeinknek eleget tettüntki, igyekeztünk meggyártani azt a bizonyos jóvátételi mennyiséget. Olyan háborús számlát kellett vállalni, amelyet nem mi idéztünk elő, de fegyelmezetten vállalnunk kellett mindezeket a kötelezettségeket, csak azért, mert* tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar demokrácia a haladást szolgálja és ezt az országot a magyar népnek, a dolgozó magyar népnek építjük. És itt meg kell emlékeznem az államosítás problémájáról is. Sokan a túlsó oldalról a legsötétebb szándékokkal támadták-az államosítást. Azokkal az urakkal szemben, akik.arról beszélnek ma itt» hogy a miniszter úr nem teljesítette ígéretét, hogy a kapitalistákat kártalanítják, én felvetem a kérdést, megérdemlike ezt azok a kapitalisták, akik itt tudták: hagyni a gyárakat és nyugatra menekültek? Nem a haza elleni legnagyobb vétség volt-e ez, nem hazaárulás volt-e? A csepeli dolgozó a felszabedulás után azonnal elindult és a magyar nép, a magyar demokrácia érdekében talpraállította és megteremtette a magyar ipart. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az üzemi bizottságoknak nemcsak az eddig felsorolt feladatok tartoznak a hatáskörükbe. Meg kell valósítaniuk azt a szociálpolitikát is, amelyre a szak szervezetekben bennünket tanítottak. Talán nem lesz elegendő időm ahhoz, hogy elmondjam, amit ennek a két évnek a magasiskolájában az üzemi bizottságok tanultak, de itt az egész magyar ipar konstrukciójáról egyszer beszélni kell. Meg kell állapítanom, hogy iparpolitikánkra^ nézve döntő tényező az egész ipari életünkben tapasztalható nyersanyaghiány. Állítom, ha elég nyersanyaggal tudnánk ellátni üzemeinket, ez a munkaiegy elemre is igen jó hatással volna. Az anyagnak ugyanis magának is van egy bizonyos hatása. En magam is dolgoztam benn az üzemekben, nagyon jói évi március hó 18-én, kedden. 900 tudom, hogy ha egy munkadarabból kevés volt, akkor az ember nézegette, de mikor anyag volt elegendő, akkor nekilátott. Hiszen a háztartás . és az asszony hajtja az embert, hogy több pénzt és több pénzt vigyen haza, mert kell a gyereknek cipőre, ruhára, egy kis kényelmesebb lakásra, és akkor az ,ember megfogja a munka boldogabb végét. Az ember nem bírja elviselni, ha azt mondják neki, te naplopó, miért nem dolgozol? Én nagyon jól tudom, mert paraszti szülők gyermeke vagyok, hogy abban a faluban, ahol nyaralni voltam a nagyszüleimnél^ kibeszélték azt a parasztembert, aki napsütésben vagy világos nappal nem ment ki a földekre dolgozni, így van az az ipari munkás is, benn az üzemekben. Nem jó szemmel nézi, ha megszólítják azért, hogy dologkerülő. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Itt fel kell hívnom nemcsak a miniszter úr figyelmét, hanem a kormány figyelmét " is arra a tényre, hogy mi, csepeli dolgozók tisztában vagyunk azzal, hogy a szociális jólét, általában a munkásság életszínvonalának emelkedése és az a tény, hogy a parasztságot olcsó mezőgazdasági' gépekkel és kézi szerszámokkal lássuk el, csak a többtermelés révén biztosítható és ezért helyesen kell gazdálkodni a munkaerővel és az emberi fizikummal. > A. légitámadások során Csepel 15 évvel ezelőtti lélekszámának 47.5 százaléka semmisült meg. Már 60—65-000 lakosa volt Csepelnek, ezek szörnyű lakásviszonyok között éltek, márpedig tudnunk kell, hogy az egészséges lakás regenerálja áz elfáradt fizikumot, ez adja vissza pihenten és derűsen a termelés szolgálatának az embert, tehát egyszersmindenkorra ki kell zárni a lakásépítés fogalmából a munkáslakás fogalmát. (Helyeslés.) Egyszersimíndenkorra le kell zárni ezt a korszakot és a ma emberének korszerűen, jövedelmére való tekintet nélküla családtagok számának figyelembevételével kell olyan^ lakásokat biztosítani, amelyek tényleg haladást jelentenek. (Általános helyeslés.) Mélyen <t. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, olyan lakásokat kell építeni, amelyek megfelelnek a mai kor embere igényeinek. Arra kérem tehát az iletékeseket, a miniszter urat és a kormányt, segítsék hozzá Csepel dolgozóit, hogy korszerű lakásokat építsenek számukra. (Egy hang a szabadságpárton: A többi dolgozónak is!) hogy megfelelő mértékben tudjanak bekapcsolódni az újjáépítés nagy munkájába. Eai ugyan csak Csepelről nyújtottam képet, de valószínűleg az ország egész területén így van t ez. (JJgy van! Ugy van!) Természetesen én, ' mint nemzetgyűlési {képviselő, nemcsak speciálisan Csepel- helyi érdekeit kell; hogy képviseljem s ezért azt a képet, amelyet itt önök előtt festenem keülett, vegyék úgy, mint a magyar élet egy részéről nyújtott képet , Végtelenül örülök, tehát annak, hogy ezeket elmondhattam, a nemzetgyűlés előtt. Sajnos, tizenöt perc nem elegendő idő arra,'hogy egyéh kérdéseikkel is foglalkozzam, de egyre még kitérek. Elnök: À képviselő ur beszédideje lejárt. Ivanics István (szd) : Azonnal befejezem. Némethy képviselő úr azt mondotta, hogy »a munkásság majd eldönti«. Nem tudom, mire gondolt, hogy mit dönt el á munkásság. Kisházi képviselőtársam már válaszolt erre azzal, hogy jöjjön ki Csepelre. Én nem nrondom,