Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-271
152 -Az országgyűlés képviselőházának róla. A miniszterelnök úr konkrétumokat mondva, ezt nem állíthatja, mert tudja ennek ellenkezőjét. (Maróthy Károly: Rosszul tájékoztatták!) T., Ház! Itt van egy másik eset. A Magyarság meg akarta írni a napokban, hogy a sárbogárdi helyi Vöröskereszt ülésére 92 meghívót bocsátottak ki, és ebből 32 zsidó részére Szólt, és felsorolta, hogy kik azok a zsidók, akiknek meghívó mént. A cenzor az első betűtől az utplsóig kihúzta. Hol van itt a külpolitikai, honvédelmi vagy gazdasági érdek, amikör kihúzzák azt a cikket, amelyben megírjuk, hogy mégis lehetetlen, hogy 92 meghívott közül 32 zsidó legyen? (Maróthy Károly: Elég a kanapét kidobni!) Egy^ másik eset. Az Egyedül Vagyunk-ban Oláh György t. képviselőtársam megírta szegény Jókai Mór tragédiáját- (Rajniss Ferenc: A legérdekesebb cikk, amit a legutóbbi hónapokban írtak!) Egy olyan cikk volt ez, amely mindenkit meg kellett, hogy rázzon. Megírta Oláh György, hogy Grosz Bella, Jókai felesége Londonban van, és a Magyarság ezt az Egyedül Vagyunk-ban megjelent cikket le akarta hozni. Ezt már a cenzúra az első betűtől az utolsóig kihúzta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hihetetlen!) »Az öreg Jókai tragédiája új megvilágításban« című cikk ugyanis szerinte beleütközik az ország külpolitikai, honvédelmi vagy gazdasági érdekeibe és annak nyilvánosságra jntása, hogy Grosz Bella Londonban van és ott kapja azokat a nagy tantiémeket, amelyek a szerzői jog alapján megilletik, (Mester Miklós: Nemzeti érdek!) nemzeti érdeket sért. Bocsánatot kérek, a miniszterelnök úr ezt nem mellőzheti hallgatással, és ezt a cenzort felelősségre kell vonni, vagy pedig ki kell jelentenie, hogy ö adta az utasítást, hogy ennek nem szabad megjelenni, vagy valamelyik más szakminiszter adott utasítást, de valakinek felelősnek kell lennie ezért. (Maróthy Károly: Miért?) Nem lehet honvédelmi és gazdasági érdek mögé bujtatni az ilyen eljárást. Kit védnek itt? Szeretném ezt tudni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Grósz Bellát!) Grósz Bellát védik, aki Londonba emigrált? (Uzonyi György : Jókai Mór emlékét védik! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez tréfa!) Jókai Mór emlékét védikt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tréfál!) Megmondom, hogyan kellene Jókai Mór emlékét megvédeni. Ügy lehetne megvédeni, ha a miniszterelnök úr azonnal intézkednék, hogy Grósz Bella, aki Londonba emigrált, egyetlen fillérhez ne juthasson hozzá, ha elvenné tőle és a nemzetnek adná azt a szerzői jogot, amelyet Grósz Bella jogtalan visszaélés útján élvez. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) így kell megvédeni Jókai Mór emlékét, (Uzonyi György: Jókai Mór nevét meghurcolják! — Maróthy Károly: Ugyan kérem, ne védjen ilyen dolgokat!) T. rláz, Nehogy azt mondják, hogy az átkos ellenzéki lapok miket akarnak írni, előveszek egy hivatalos lapot, a Fővárosi Közlönyt. A Fővárosi Közlöny közli a törvényhatósági bizottságban, továbbá a közigazgatási bizottságban mondott beszédeket és nehogy egy ellenzékiről szóljak, utalok arra. hogy Bocsáry Kálmán t. képviselőtársam néhány hónappal ezelőtt tartott egy beszédet a közigazgatási bizottságban, amelyben megdicsérte a kormányzatnak azt a rendelkezését (Maróthy Károly: Azt biztosan átengedték!). 271. ülése 1942 június 24-én, szerdán, hogy keresztény magyarok részére az autonóm gazdasági élet megteremtését elősegíti. Ezután így folytatja (olvassa): »Azt kell kérnem, hogy r a keresztény magyar lakosság megnyugtatása céljából a kormány folytassa ezeket az intézkedéseket, és ne feledkezzék meg arról, hogy a zsidóság a székesfőváros területén még* mindig óriási mértékben vásárol telkeket, házakat és ezzel közvetve közreműködik a pengőrontásban is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a zsidók külön megadóztatása általános és nem titkolt kívánalom, tekintettel arra, hogy nem vesznek részt a hadkötelezettségben és kockázat nélkül teljes mértékben élvezik a háborús konjunktúra hasznait. A közigazgatási bizottság tagjai itt helyeseltek és kiáltoztak: Ügy van! Ügy van!« A Fővárosi Közlönynek ezévi április 24-én megjelent számából ez a bekezdés az első betűtől az utolsóig kihúzatott, (Rajniss Ferenc: Kinek az emlékét védték meg ezzel? A láthatatlan zsidóét? — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom megérteni, hol van itt a. gazdasági érdek vagy a külpolitikai, vagy a honvédelmi érdek megsértése. Ellenkezőleg, a gazdaságpolitika érdekét szolgálta Bocsáry Kálmán igen t. képviselőtársam és a város- > házi kormánypárt helyettes elnöke ezzel ,a felszólalással. Mégis csak felelőssé kell tenni azt a cenzort vagy azt a minisztert, aki ennek kihúzására utasítást adott. Azért hozom ezeket a Ház elé, — tisztelt kormánypárti képviselőtársam, aki azt mondja, hogy felelőssé kell tenni — hogy segítsenek abban, hogy felelőssé tegyük és segítsenek abban, hogy komoly és tárgyilagos választ kapjunk vagy pedig valahogyan — az újságírókkal összeülve — rendezzék ezt az ügyet, amelynek nyilvánvaló törvénytelensége vitán felül áll. Imrédy Bélának a 8 Órai Újság ellen indított pöre tárgyalási anyagát gyorsírói szószerinti jegyzetek alapján, a vád és a védelem beszédeinek szószerinti közlésével az elsőfokú ítélettel egyetemben — megjegyezve, hogy az raegfellebbeztetett — közölni akartuk egy könyvben. Incze Antal t. képviselőtársam akarta ezt a könyvet kiadni. Nem engedték. Milyen jogcímen nem engedték? Ki nem engedte? (Mozgás és zaj a <szélsŐbaloldalon.) Teljesen lehetetlen, hogy ilyen előforduljon. A miniszterelnök úrra hivatkoztak a szakközegek, amikor azt mondották, hogy nem engedélyezik. A miniszterelnök úrnak szerény nézetem szerint ehhez nincs joga törvényes alapon, mert a törvényes felhatalmazás erre nem terjed ki. Ennek a könyvnek megjelenését semmiféle alapon megakadályozni nem lehetett. Kérdezem a miniszterelnök urat, hajlandó r e ebben az ügyben tényleg intézkedni, vagy megindokolni itt a Ház előtt, hogy mely törvényes alapon tagadták meg e könyv megjelenésének engedélyezését? Egy preventív mondattal is tartozom, amelyre már most felhívom a miniszterelnök úr figyelmét. Az Imrédy-pÖrről sok német laphan megjelent külön tudósítás, vezércikk, stb. (Egy hang a szélsőbaloldálon: Legalább nyolcvan lapban.) Itt van a kezemben a 'Leipziger Nachrichten vezércikke: »Der Prozess Imrédy«. Itt van a Stuttgarter Neues Tagebi a ttnak nagy cikke ugyanerről és sok más német lapban megjelent e perről, tudósítás és cikk. Mi állandóan olvassuk a német és olasz lapok kivonatait, halljuk a rádióban is. A mindennél fontosabb hírek előtt bemondja a rádió ezeket
