Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-232
516 Az országgyűlés képviselőházának 21 hegy magasságában fekszik és ahova Budapestről igen kitűnő polgári réteg ment ki lakni, ahol igen egészséges levegő és egészséges élet van, ahol ma még nagyon egészséges a községi háztartás is, három esztendőn belül olyan adósságokkal fog küzdeni, amely adósságok terhét a község polgárai nem lesznek képesek elviselni. (Kölcsey István: A község költ valamit erre az állami lakótelepre?) Adminisztrálj M MZ ! állami lakótelepet: azt a 9000 lelket, aki az állami lakótelepen lakik, a községházának kell adminisztránia, annak kell erre a célra tisztviselőket tartania. (Kölcsey István: Ezért kap 12.000 pengőt!) Nem 12.000 pengőbe kerül a községnek az állami lakótelep adminisztrálása. Eddig csak 68 pengőt kapott, most fog kapni 12.000 pengőt és ez a községnek 160.000 pengőjébe fog kerülni. Arra kérem a miniszter urat, ne méltóztassék a merev elzárkózás álláspontjára helyezkedni, hanem méltóztassék <egy vizsgálóibizottságot kiküldeni. Nem hiszem, hogy a községi elöljáróság, az ottani polgármester, az ottani tisztviselői kar, akik mind tisztességes, derék, 'becsületes emberek, a miniszter urat vagy a belügyminisztériumot félre mernék vezetni azáltal, hogy hamis adatokat szolgáltatnának. Tisztán csak az a kérésem, hogy a községi adminisztrációnak, az egész községházának — pártkülönbség nélkül — itt a Házban általam előadott panaszait méltóztassék kinn megvizsgáltatni. Ha nem igaz az, amit mondottam, készséggel fogok Canossát járni és kijelentem, hogy adataim nem voltak helytállóak; ha azonban helytállóak voltak, akkor tisztelettel kérem a miniszter urat, legyen szíves merev álláspontját megváltoztatni. Elnök; Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián képviselő úr második interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr bejelentést kíván tenni. Fábián Béla: Minthogy azt hallom, hogy a miniszter úr beteg, kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat elhalásszam. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úr halasztást kíván. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Fábián képviselő úr harmadik interpellációja a belügyminiszter úrhoz Szegvár község Faksz.-telepén a vihar által elpusztított házak helyreállítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjék. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Tud-e a belügyminiszter úr arról, hogy a szegvári Rákóczi-telepen, amelyet Faksz.pénzekből építettek fel, a márciusi vihar egyes házak tetejét elhordta és a tulajdonosok nem képesek a házaikat felépíteni!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy interpellációm illusztrációjaképpen néhány fényképet^ letegyek a Ház asztalára. (Vitéz Árpád: Vigyázz a fényképekre! Nagyon veszedelmesek!) Ezzel az interpellációmmal tmár a pénzügyminisztériumhoz is fordultam, de azt mondották, hogy ne a pénzügyminiszter úrhoz, hanem a belügyminiszter 2. ülése 1937 június 16-án, szerdán. úrhoz forduljak. Így kerültem interpellációmmal a belügyminiszter úrhoz. Nem tudom, hogy most hova fognak utalni interpellációmmal, de kérem a t. Házat, hogy méltóztassék ezt a kérdést valami módon elintézni. Szegvár községben, úgy mint az országban mindenfelé, a dolgozó kisemberek a Faksz. segítségével kölcsöntörlesztésre házakat építettek. Szegvár községben ez év március hónapjában a vihar ezeknek a szegény embereknek házuk tetejét elvitte. Ezek az emberek kisemberek, napszámból élő kubikosok, akik rendszerint csak nyáron keresnek. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy sok házról van szó; összesen talán tíz házról van szó, tíz család szerencsétlenségéről- Most ez a tíz család ott áll a maga kis házával és nem tudja rendbehozatni a tetőt, nem tudja lakhatóvá tenni a házat. Ez a tíz család éppúgy szaladgál egyik hatóságtól a másikhoz, mint ahogyan én előbb a pénzügyminiszter úrhoz, majd a belügyminiszter úrhoz jegyeztem be interpellációmat, mert hogy ebben az életben újból befedessék, újból cserepeztessé'k házukat, erre semmi reménység. (Beniczky Elemér: Most jobb a kereset!) Ha naponkint keres az a kisember 2 pengőt, abból sem fogja ebben az életben cserepeztethetni a házát. Összesen tíz házról ' van szó- (Ellenmondások a jobboldalon.) Három házat mutatnak a fényképek, azt '. a három házat, amelyek a legsúlyosabban sérültek Tcieg. Ne gondolják t. képviselőtársaim, hogy nagyobbnak akarom a veszedelmet 'feltüntetni, mint amilyen. Sőt kisebbnek, mert ha 3000 pengő segítséget kérek, abban az esetben hamarább kapom meg ezt a 3000 pengőt, mintha 10- -15.000 pengőt kérek. Az a haj iazonban, hogy a 3Ü0Ö pengőt sem tudják ezek az emberek sehonnan megszerezni. Mindenüvé folyamodtak és végül kitalálták azt, hogy a_ belügyminisztériumnak van egy segítőakciója, amelynek alapjából mód lenne segélyt kiutalni. (Vitéz Árpád: Ki a képviselőjük 1 ? — Rajniss Ferenc: Ki ott a képviselő?) T. képviselőtársamat is hallottam már ebben a Házban nemcsak a saját kerületének ügyeiben interpellálni. (Rajniss Ferenc: En csak kíváncsiságból kérdezem!) A képviselő úr kíváncsiságát könnyen kielégíthetem: Károlyi Viktor a képviselőjük. Nem óhajtottam ezt megmondani,, de a képviselő úr többször intézte hozzám a kérdést, kénytelen vagyok tehát erre a kérdésre válaszolni. A község lakosai állandóan kérelemmel fordulnak mindenüvé és én most tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezeknek az embereknek baján segíteni. (Boczonádi Szabó Imre: Elismerst »faksz« kapni érte! — Derültség.) F,ínök: A belügvminiszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! A : szóbanforgó elemi csapásról a kellő időben ! volt hivatalos tudomásom és értesülésem, amennyiben az alispán jelentéséből értesültem j arról, hogy Szegvár községben — ugyebár, Szegvár községről van szó (Fábián Béla: Rá• kóczi-telepről!) — elemi csapás történt. Ennek alapján megtörtént az intézkedés: egy helyi bizottság, amelyben a károsultak is képviselve voltak, felülbírálta a kárigényeket s a bizottsági javaslat alapján mindazok, szám szerint huszonnyolcan, akik a szükségessé vált tatarozási munkálatokat saját erejükből nem voltak képesek elvégeztetni, segélyben részesültek. A segélyösszeg a főispán útján 1000 pengőt, to-
