Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése1937 június iù-àn, szerdán. 517 vábbá a pénzügyminiszter úr útján 553 pengőt tett ki. En nem vagyok sem kőszívű ember, sem zsugori, de, sajnos, Magyarországnak minden anyagi ereje sem elegendő arra, hogy az öszszes elemi csapásokat abban a mértékben ellensúlyozzuk, mint amennyit a kár kitesz. Ezt rendkívül sajnálom. Ha .azonban a képviselő úr nekem konkrét adatokat bocsát rendelkezésemre, hogy ennek a bizottságnak — amelyben, ismétlem, az érdekeltek is benne voltak — kárbecslés! eljárása nem helyesen történt ttneg, ha azt méltóztatik nekem igazolni, hogy az egyes kiutalt segélytételeket sokszorosan meghaladja a valóságos kárösszeg, akkor készséggel állok rendelkezésére abban a tekintetben, hogy revízió ialá veszem a segélyezéseket. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó a viszonválasz jogán. Fábián Béla: T. Ház! Bocsásson meg a miniszter úr, de válaszában benne van az én igazságom. 1500 pengőt kapott 23 károsult. (Vitéz: Árpád: Nem tud az állam többet adni!) Az Isten szerelmére, nem tudok egyebet mondani a t. Háznak, mint hogy a miniszter úrnak is igaza van, de a károsultaknak is igazuk van. Azok a károsultak a világtörténelem végéig sem fogják tudni huszonhármán összesen 1500 pengőből a fényképek által mutatott mértékben megrongált házaik tetőit megjavítani. Magam voltam ott: a mennyezet beszakadt, a házakba beesik az eső. Faksz.-kölesönnel, tehát állami kölcsönnel építették fel ezeket a házakat, de a házak teljes mértékben el fognak pusztulni, mert nincs tető rajtuk, levitte a szél és becsurog az eső. (Boczonádi Szabó Imre: Szalmával is fedhetik! Nem kell cseréppel fedni!) Tudomásom szerint a magyar falu már eljutott odáig, t. képviselőtársam, hogy a zsúpfedés tilos. (Boczonádi Szabó Innre: Szükségből! Hogy ne ázzék be!) Másodsorban pedig március óta ebben az országban még, sajnos, nem volt aratás, mert ebben az országban csak egyszer aratnak. Nem volt még aratás, ennélfogva nem áll rendelkezésre zsúp. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelöl: Tavalyi zsúp!) T. képviselőtársaim, ne nekem méltóztassanak tanácsot adni, hanem annak a 23 embernek. Nincs is már 23 emberről szó azért, mert egynéhányan valami úton-módon már hozzájutottak ahhoz, hogy azt a szörnyű elemi csapást, amely őket érte, valahogyan kireparálják. Szó van még körülbelül tíz lakóházról. Kérem tehát a miniszter urat, hogy a rendelkezésére álló összegekből ennek a tíz szerencsétlen embernek sorsán valami módon enyhíteni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon jóravaló nép, megérdemli a segítséget!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Bejelentem a t. Háznak, hogy Csoór Lajos képviselő úr két interpellációjának, Eajniss Ferenc képviselő úr egy interpellációjának, Keibel Mihály képviselő úr két interpellációjának, továbbá if j. Balogh István képviselő úr egy interpellációjának elmondására halasztást kértek. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi összkormányL/oz a rotációs újságpapír hihetetlen mérvű drágulása tárgyában : 1. Van-e tudomása a magyar királyi kormánynak arról, hogy a belföldi rotációs újságpapír az utolsó negyedévben hihetetlen mérvben megdrágult, ami az egész magyar sajtó súlyos szellemi és anyagi válságát jelentheti? 2. Mit szándékozik ezzel szemben a magyar királyi kormány tenni az árdrágulás további megakadályozására a magyar sajtó és ezen keresztül a kulturális közvélemény védelmében?« .Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Amikor hat esztendővel ezelőtt első ízben volt alkalmam a képviselőház termében felszólalni, első beszédemet a kenyér drágulása ügyében mondottam el. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Ugyanezt a tradíciót kívánom követni most is, amikor azt a kérdést hozom ide, amely a kultúrának kérdése. Mi? a Ikenyér drágulása annakidején a testi táplálék mindennapi szükségletével áll összefüggésben, addig most a lelki tápláléknak, a betűnek, a kultúrának, ezen keresztül a sajtónak és a könyvnek ügyében kívánom a t. Ház figyelmét néhány percre igénybe venni. Amikor e kérdést idehoztam, akkor olyan, kérdést teszek szóvá a magyar képviselőház termében, amely kérdés nemcsak Magyarországot érinti nemzeti szempontból, kultúrája szempontjából, hanem az egész világot foglalkoztatja. Mert nemcsak a fegyverkezés kérdése az, amely állandóan kell, hogy foglalkoztassa a világot, hanem szükséges a kultúra kérdésével is törődni. Éppen ezekben a napokban tartja a Pen Club évente szokásos világkongresszusát Párizsban, ahol — örömmel és büszkeséggel állapíthatom meg, mint magyar képviselő — éppen egy magyar írónak, Forró Pálnak indítványára tárgyalják a papírárak drágulásának kérdését abból a szempontból, hogy ugyanakkor, amikor mindenütt^ a fegyverkezés folyik szerte a világon, a papírárak drágulása folytán a lelkek lefegyverzése, a tudománynak és a kultúrának a lefegyverzése m folyamatban van; a könyvnek, az újságnak drágulása, amit magával von a papírdrágítás. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon csak a legutóbbi esztendőkben sikerült a könyvfogyasztást emelni azzal, hogy a kiadóvállalatok olcsó áron, bekötött példányokban, kitűnő könyveket^ hoztak forgalomba két- és egypengős áron és üyen módon sikerült a már teljesen elcsenevészesedett magyar könyvfogyasztást ismét magasabb nívóra emelni. Abban a pillanatban, amikor a papír drágul, a könyvnap ellenére, az eddigi akciók ellenére ismét csökkenni fog a könyvnek vásárlása ugyanúgy, ahogy csökkenni fog az újságolvasók száma, mert a papírdrágulás azt jelenti, hogy drágább lesz a könyv, drágább lesz az újság, iha pedig
