Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 597 szát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolviasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a Wekerle-telep ügyében. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Wekerle-telepen sem kórház, sem ambulancia, sem pedig egyetlen fürdő nem áll a Wekerle-telep 25.000 lakosának a rendelkezésére? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Wekerle-telepen az utak teljesen elromlottak, mert senki sem törődik velük és ugyanez a helyzet azi állam tulajdonában álló házak homlokzaitával is? 3. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Wekerle-telepen a belső javításokat (víz, villany, csatorna stb.) a lakók által saját költségükre eszközöltetik? 4. Hajlandó-e intézkedni a pénzügyminiszter úr abban az irányban, hogy azokat a régi lakókat, akik a legutóbbi időben a munkanélküliség folytán nem tudják a lakbérüket megfizetni, ne lakoltassák ki az állami házakból?« Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Halassza el! — Rajniss Ferenc: Halaszd el!) Fábián Béla: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a több oldalról is megnyilvánult óhajnak nem tehetek eleget, de 25.000 ma gyár kispolgár érdeke követeli azit, hogy a pénzügyminiszter úr a Wekerle-telep ügyében végre olyan intézkedéseket tegyen, amilyeneket a Wekerle-telep szociális viszonyai megkívánnak. A Wekerle-telep a boldog békeidőknek egy maradványa. Építették azért, hogy a kis állami tisztviselők, leginkább pedig az állami üzemekben alkalmazott munkások olcsó bérért megfelelő lakáshoz jussanak. Ez nagymértékben sikerült is, mert meg kell állapítani, hogy Magyarországon a világháború előtt olyan lakótelepet építettek, amelynél szebbet és különbet ma sem építenek a legműveltebb Nyugation sem. (Ügy van! a jobboldalon.) Én láttam a wembleyi munkáslakótelepet és meg kell állapítanom, hogy az a munkás lakótelep, amelyet a világháború után a hatalmas Anglia ott épített, nem különb, mint az, amelyet Magyarországon a világháború előtt építettek. Ugyanakkor, amikor ezt örömmel kell megállapítanom, egyszersmind azzal a kérdéssel kell a háború utáni magyar kormányhoz fordulnom, miként lehetséges az, hogy ezen a lakótelepen, amelyen, mint megállapítottam, kistisztviselők és munkások laknak, amelyen 25.000 ember lakik, nincs egyetlenegy kórház sem, annak ellenére, hogy a lakótelep felépítése "alkalmával ígéretet tettek arra vonatkozólag, hogy ott fürdőt, kórházat fognak építeni. Ezt az ígéretet a mai napig sem váltották be s nemcsak, hogy kórház nincs, de egyetlen ambulancia sincs ott; nemcsak, hogy fürdő nincs, de egyetlen tuss sem áll rendelkezésre az állami lakótelepen olyannyira, hogy ha az állami lakótelep valamelyik lakója fürdőbe akar menni, Budapestre kell bejönnie azért, hogy megfürödhessen, abban az esetben pedig, ha ambulanciára akar menni, ugyancsak Budapestre kell bejönnie, mert olyan óriási területen, mint a 25.000 lakosú Wekerle-telep, Kispest és Pentszentlőrinc egész összefüggő területe, nemcsak, hogy kórház, de ambulancia sem áll rendelkezésre. Meg kell kérdeznem, hogy ez miként lehetséges. A másik • dolog, amit meg kell állapítanom, t. pénzügyminiszter úr, az, hogy amikor ezt a lakótelepet felépítették, — amely minden idők állami lakótelepeinek építésénél példaként szolgálhat — ez a lakótelep a legkitűnőbb utakkal volt ellátva, a házak kívülről is igazán gyönyörű szép látványt nyújtottak. Ezen a lakótelepen az utóbbi időben az utak kezdenek teljesen tönkremenni, mert tudomásom szerint hiába intéz a lakótelep gondnoksága felterjesztéseket á pénzügyminisztériumhoz abban az irányban, hogy ott az utakat rendben tartsák, pedig ha az utak romlani kezdenek, — mint ahogy ez már el is kezdődött — sokkal nagyobb pénzösszegeket kell majd folyósítani a pénzügyminiszter úrnak, mint^ amilyenekkel ma azokat az utakat megjavítani lehetne. (Esztergályos János: Düledeznek a falak!) Most pedig azt kérdezem a pénzügyminiszter úrtól: van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy ezeknek a házaknak homlokzatai, amelyek építészetileg is nagyon szép látványt nyújtottak, hosszú idő telvén el és hosszú idő óta nem eszközöltetvén javítások, külsőleg is nagyon rossz látványt kezdenek nyújtani, holott megint azt mondom, hogy ezeknek a házaknak a karbantartása egyszersmind az állami vagyon konzervelását is jelenti. (Éber Antal: Kegyeleti kötelesség is volna Wekerlével szemben!) A házakban lakóknak, akik természetesen munkások és kistisztviselők, nem áll módjukban a javításokat, a vízvezetéki és villanyfelszerelési javításokat saját pénzükön végeztetni és mégis, ha egy komolyabb javításért fordulnak a gondnoksághoz, a kérést a pénzügyminisztériumhoz kell felterjeszteni, nagy keservesen talán megcsináltatják, de hogyha kisebb javításokért fordulnak a gondnokhoz, mindig az a válasz, hogy a pénzügyminisztériumtól nem bocsátanak pénzt a rendelkezésükre. További kérdésem az, hogy miképpen lehetséges az, hogy olyanokat, akik 25—30 esztendeje laknak a Wekerle-telepen és 25—30 esztendőn keresztül az állammal szemben lakbérfizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tettek, most, amikor öreg korukra valamiért kiesnek a munkából és hozzátartozóiknak sincs munkája s momentán nem tudják megfizetni azt a bért, amivel tartoznak, — nem beszélek . azokról, akik hosszú idő óta nem fizettek bért, csak azokról beszélek, akik egy bizonyos idő óta, 3 vagy 6 hónap óta nem tudtak bérfizetési kötelezettségüknek eleget tenni — ki akarják lakoltatni lakásaikból? Ismételten hangsúlyozom, hogy nem azoknak a notórius házbérnemfizetőknek a védelmében szólalok fel, akik az állam jóindulatával akarnak visszaélni, hanem azoknak a védelmében, akik 25 esztendőn keresztül olyan becsületesen fizették a lakbért, hogy annyi lakbért fizettek, amennyiből azt a házat meg is vásárolhatták volna. Méltánytalannak tartom, hogy ha az ilyen emberek egyszer-kétszer elmaradnak a lakbérrel, őket azonnal kilakoltassák. Azért mondottam el interpellációmat, mert az a meggyőződésem, hogy ha ezekre a kérdésekre a pénzügyminiszter úr és a Ház figyelmét felhívjuk, akkor a pénzügyminiszter úr meg fogja találni a módot arra, hogy a Wekerle-telep panaszai a legsürgősebben orvosoltassanak, (Helyeslés a baloldalon.) 84*
